Paihiából reggel indultunk vissza délre, de most egy másik úton tettük meg ezt az utolsó 230 kilométert, hátha látunk még valami szépet. És lőn, tipikus NZ táj:
Még egy vízesés:
 |
| Whangerei Falls |
Megálltunk egy vécénél is, ami nyilván nem lenne annyira érdekes, de ezt valami osztrák művész tervezte, így lett az ország leghíresebb vécéje. Hát nem tudom, nekem elsőre le se esett, hogy ez valami különlegesség, de mit értek én a lovakhoz.
 |
| Hundertwasser nyilvános WC-je Kawakawában |
 |
| Hundertwasser nyilvános WC-je Kawakawában |
Délután közepén meg is érkeztünk Aucklandbe, messziről így néz ki:
Sokmindent már nem csináltunk, sétálgattunk a városban, megnéztük a tornyot és a kikötőt, kávé, fagyi.
 |
| Sky Tower |
 |
| Mount Eden - előtérben a kráter, háttérben Auckland |
 |
| Kilátás a Mount Edenről - háttérben a Rangitoto vulkán az azonos nevű szigeten |
Másnapra sem volt különösebb tervünk, talán elmehettünk volna hajókázni, de annyira nem volt jó idő, úgyhogy jobb híján egy múzeumban kötöttünk ki, ami viszont váratlanul érdekesnek bizonyult. Természetesen a Te Papához hasonlóan itt is minden interaktív volt, például egy videó ami leszimulálta mi lenne a várossal ha kitörne az egyik környékbeli vulkán. Nyilván elpusztulna az egész és erre aránylag jó esély is van, mert Rómához hasonlóan Auckland is 7 dombra épült, csak itt mind a 7 vulkán. Na jó ez így nem igaz, csak mindenképpen le akartam írni az előző mondatot. Valójában kb 50 vulkán van a környéken, utoljára ez tört ki úgy 600 éve:
 |
| Rangitoto vulkán |
A múzeumnak volt egy hadtörténeti része is, naná hogy érdekelt, volt itt minden, második világháborús repülőtől kezdve az életnagyságú viaszkatonákkal megrakott lövészárokig, rengeteg fegyver, stb.
Ezzel el is ment pár óra, de még mindig volt sok időnk, úgyhogy elmentünk várost nézni. Felmentünk egy kilátóba, innen így néz ki a város:
 |
| One Tree Hill |
 |
| One Tree Hill |
Valaki úgy gondolta, hogy így is fel lehet tenni a nagy kérdést, gondolom egy focicsapatnyi haver segíthetett összehordani a köveket:
Utána még kocsikáztunk a part mellett, megnéztük a helyi strandot, meg még pár helyen a kilátást, aztán vacsiztunk egyet.
Végülis ennyi volt, kicsit sajnálom, hogy ebből a városból nem tudtunk többet kihozni, csak van valami oka hogy állítólag a világ 3. legélhetőbb városa (mások szerint 9.). Biztos lehetett volna még jó programokat találni ha az időjárás kicsit jobb, de az is lehet hogy már mi voltunk kicsit fáradtak az egésztől. Végülis több mint két hete úton voltunk, megtettünk sok ezer kilométert, láttunk csodákat, csináltunk rengeteg szuper dolgot ebben a nagyszerű országban, de ilyen tempóban azért elfárad az ember.
A gépünk másnap délben indult, úgyhogy volt időnk reggel pakolni. Szerencsére az autót is a reptér mellett kellett leadni, így sokat azzal sem kellett variálni, még azt is elnézték, hogy Berni meghúzta az oldalát egy parkoláskor. Tulajdonképpen jó kis furgon volt, kényelmes, tágas, NZ viszonylatban elfogadható áron, csak a fék lehetett volna jobb, de végülis túléltük. Nem maradt más hátra mint szomorúan bár, de felszállni a repülőre. Hazaúton végig természetfilmeket néztem a Nagy Korallzátonyról, hátha az lesz a következő nagy projekt. Ja és mivel pont szilveszter volt, gondolom a személyzet már a leszállás utáni bulira hangolt, csak úgy öntötték az emberbe a piát kérés nélkül is, még meg se ittam az egyik pezsgőm, már adták kezembe a következőt, repülőn asszem még nem ittam ennyit...
Ennyi lett volna Új Zéland, talán a legjobb (és legdrágább) nyaralás életünkben. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a világ legszebb országa, aki teheti mindenképp jöjjön el ide, de legalább két hónapra. Talán egyszer még mi is visszamegyünk, majd a nyugdíjból ha lesz.
Csodálatos kirándulásotok volt a "Zöld Szigeten".
VálaszTörlésBiztos vagyok benne, hogy egész életetekben emlékezni fogtok erre a két hétre.