Gili, jobb mint Bali

Imádom itt az ünnepeket; a húsvét egy nappal hosszabb mint otthon, így több időnk van festeni a tojásokat. Vagy leszarjuk az egészet és el is utazhatunk egy trópusi szigetre. Nehéz döntés. Szóval február környékén jött ez a dilemma hogy mi legyen húsvétkor, ami kiváló alkalomnak látszott egy olcsóbb, 9-10 napos utazásra, mert a hétvégéket és az ünnepet kihasználva csak 4 nap szabit kell ehhez kivenni. Több sziget is szóba jött, de Perth nem a világ közepe, bárhova eljutni elég körülményes és drága. Kivéve Balit, de ott meg már voltunk. Na nem mintha nem lehetne eltölteni ott minden évben pár napot, de szeretünk mindig máshova menni. Végül a Gili szigetekre esett a választás. Ha nem ismerős, a hiba nem az ön készülékében van, nekem is új volt. Berni viszont szerencsére hallott már róla szépeket, ott van Bali mellett, olcsó is (még mindig Indonézia), indulás.

Először Balira kellett elrepülni, eltölteni ott egy fél éjszakát, hajnalban várni két órát a transzferre, majd még 3 óra gyorshajóval és kora délutánra ott is voltunk. Logisztikailag azért nem volt egyszerű leszervezni, főleg hogy melyik hajóval menjünk, ezeknek ugyanis nincs olyan jó hírük, pár évente el is süllyed egy, meg állítólag annyi embert zsúfolnak be amennyit csak tudnak. De végülis nem volt gond. A három szigetből Trawangan a legnépszerűbb, amolyan ázsiai Ibizának képzelem el, az összes apuci pénzén utazó amcsi partiarc (a hajó nagy része) itt szállt le. A középső sziget (Meno) szinte lakatlan, vagy csak most kezdik beépíteni, nem tudom. Mi a harmadikra mentünk, melynek neve Gili Air (Ayre) és úgy tartják, hogy nyugisabb mint Trawangan.

A 3 Gili sziget Lombok észak-nyugati partjainál helyezkedik el

Gili Trawangan: a sok hajó is jelzi, hogy ez a sziget nem annyira nyugis, mint Gili Air

Gili Air; a távolban Lombok sziget

Gili Air; a távolban Lombok sziget

A sziget szép, mintha egy képeslapot nézne az ember, viszont az apálykor gyönyörű partot és a dzsungelben legelésző pár tehenet leszámítva sok minden nincs. Konkrétan van egy földút körbe a part mellett, két oldalán éttermek, szállások, boltok. Nincsenek nagy távolságok, de ha valaki mégsem akarja a porban rángatni a bőröndjét annak ott a csacsitaxi! Valójában póni, de az nem hangzik ilyen jól.

Naplemente a Balin található Gunung Agung vulkán mögött

Épp telihold volt

A sziget közepe

Meg van még egy utca ami egy kisebb településre vezet a sziget belsejébe, gondolom ott laknak a helyiek. Valójában egy dologért érdemes idejönni, és pont azért is jöttünk. Ez pedig a búvárkodás, amit itt világszínvonalon lehet művelni. Egy hotelfélén kívül gyakorlatilag más szállás nincs is, csak a féltucatnyi búvárcég saját faházai. Mi is egy ilyenben szálltunk meg, pontosabban háromban, mert kétszer kellett költöznünk a helyiek szervezetlensége miatt, de mindegyik egyszerű, de szépen berendezett volt. Mondjuk érdekes volt, hogy sósvizes volt a zuhany, mert a szigeten amúgy nincs édesvíz.

Szállásunk

Nyugodtan mondhatom, hogy rövid búvárkarrierünk alatt ilyen szép helyeken még nem merültünk. Vagy egy tucat helyet ismernek, úgyhogy szinte mindig máshová vittek, de mindenhol jó volt, ilyen változatos víz alatti élővilággal eddig még nem találkoztunk. Trópusi korallzátonyok mindenütt, tucatjával láttunk 1-1,5 méteres teknősöket, rájákat, morénákat, különleges (néha agresszív) halakat irdatlan mennyiségben, egyszer még egy szirti cápát is. Teknősöket egyébként még a part mentén úszkálva is simán lehetett látni, el se hiszem hogy ezért anno Zakinthoson még fizettünk is és még csak nem is láttunk egyet sem. Volt egy éjszakai merülés, ahol meg a rákok, tintahalak és homárok bújtak elő, amiket nappal ritkán lát az ember. A légzési technikámon is sikerült változtatni, úgyhogy szinte mindig lenn tudtunk maradni legalább 3/4 órát, pedig olyan 15-20 méteren voltunk legtöbbször.

Ezzel a hajóval jártunk búvárkodni

De még volt pár részlet amitől az egész tényleg tökéletes volt. Először is megemlíteném a fantasztikus időjárást. Mindig meleg volt, napsütés és ami a legfontosabb, hogy a tenger is 30 fokos volt, még 20 méter mélyen is. Még soha nem merültünk ilyen meleg vízben, de meg tudnám szokni, én konkrétan nem is hordtam búvárruhát mégse fáztam, a többiek is csak rövidet és vékonyat. Másik fő ok a szervezés. A helyiek mindent megcsináltak helyettünk, cipelték a felszerelést, összeszerelték, segítettek felvenni, nekünk csak be kellett szállni a hajóba. Az embereket tapasztalatuk szerint osztották csoportokba és minden 3-4 emberre jutott egy terepet ismerő instruktor akivel merültünk. Még arra is ügyeltek, hogy lehetőleg ne merüljünk kétszer ugyanott és ugyanazokkal, hogy minél változatosabb legyen. Ami nem lehetett egyszerű, mert naponta kétszer, összesen tizenkétszer merültünk, mindezt az ausztrál árak töredékéért, beleértve a szállást és a kaját is. Szóval köszi Manta Dive, nem tudom lesz-e még ilyen jó ár-érték arányú nyaralásunk.

Egy napunk egyébként úgy nézett ki, hogy reggeli után 9 körül indultunk az első merülésre, két óra múlva már vissza is értünk, aztán ettünk valami könnyűt, úszkáltunk a part mellett maszkkal meg pipával (hogy a rákba fordítsam le a snorkelinget?), majd kettőkor indultunk a másodikra. Este pedig elmentünk egy masszázsra, majd enni-inni valamit, leginkább tengeri herkentyűket vagy olasz kaját, mivel találtunk egy meglepően jó olasz éttermet.

Déli pihenés a két búvárkodás közt

Szóval minden percét élveztük ennek az egy hétnek a szigeten, valahogy ilyennek képzelek egy nyaralást a trópusokon. Azért a végére sikerült egy jó kis bélfertőzést összeszedni, később otthon még orvoshoz is el kellett menjek. Ezek szerint az tényleg komoly, hogy semmit nem szabad megenni ami nem főtt és jeget sem ajánlatos kérni a piába. De ettől eltekintve tényleg szuper volt.

Végezetül pár víz alatti kép; ezek mind a part közelében készültek, nem búvárkodás közben. Aki pedig szeretné látni, hogy milyen Gilin a búvárkodás, ajánlom a videót legalul, szinte mindent láttunk, ami szerepel a videóban, csak manta ráját nem; az első négy perc a lényeg.