Projektek

Azt hiszem az már nem újdonság senki számára, hogy rövidtávon egyelőre nem megyünk sehova. Iszonyatosan nehéz döntés volt, a szülők is kibírták röhögés nélkül, de be kellett látnunk, hogy ez itt tulajdonképpen nem rossz, jól megy az élet és a kilátások még jobbak. Viszont akkor már csináljuk komolyan, vágjunk bele pár dologba amivel végleg meg tudjuk alapozni itt a jövőnket. Tehát pár ilyen projektről lesz szó, melyeket az elmúlt két hónapban indítottunk el és az elkövetkező két évben szeretnénk learatni a gyümölcseit. Látom ma inkább leszek költői mint vicces, ez egy ilyen nap, bocsi...

Állandó vízum - Talán írtuk már, hogy eddig egyfajta ideiglenes vízumon voltunk, ami az élethez végülis elég, de hosszabb távra édes kevés, főleg hogy egyszercsak le fog járni, vagy ha kirúgnak akkor egy hónapom van lelépni az országból, szóval nem valami biztonságos. Tehát a héten be fogjuk adni a kérelmet egy állandó vízumra, ami már szinte fél-állampolgárságnak tekinthető, gyakorlatilag azzal már minden jár ami egy ausztrálnak, kivétel szavazati jog. Ennek megfelelően nem egyszerű dolog ezt megkapni, az elmúlt két hónapban rohadt sok időt töltöttünk azzal, hogy beszerezzünk / megcsináljunk mindent ami a beadáshoz szükséges. Még úgy sem egyszerű, hogy kaptunk egy bevándorlási ügynököt, aki megmondta pontosan, hogy mi kell és remélhetőleg ellenőrizte amiket összeszedtünk. Rengeteg űrlapot ki kell tölteni, iszonyat bürokratikus meg bonyolult, például dátumra pontosan meg kellett adni, hogy hova utaztunk az elmúlt 10 évben, meg mikor voltunk Ausztráliában. Nem mintha ezt nem lehetne lekérdezni a saját adatbázisukból, de akkor nem lenne vicces órákon át lapozgatni az útlevelet és elemezni a mindenféle ázsiai pecséteket, hogy akkor mikor és hol voltunk. Szóval hasonló színvonalú kérdésekkel lett egy 30 oldalas űrlapunk, el lehet képzelni a hibalehetőségeket. Ezen kívül el kellet menni orvosi vizsgálatra, aminek az eredményét nem tudhatjuk, a borítékot az ügynök kapta és nem lehet felbontani. Csak remélem, hogy szóltak volna ha végső stádiumú daganatom lenne. Be kellett szerezni innen is meg otthonról is erkölcsi bizonyítványt, a magyart lefordíttatni akkreditált fordítóval jó pénzért. Meg még pár apróság, fényképek, önéletrajz, aláírni valami dokumentumot, hogy azonosulni tudunk az ausztrál értékekkel, stb.

Na ez mind meg is volt augusztus közepére, már csak a nyelvvizsga hiányzott. Amivel semmi gond nem lenne, ha nem ment volna el még egy hónap amíg elmehetünk megcsinálni és még két hét amíg megkapjuk az eredményt. De könyörgöm legalább lett volna valami kihívás benne, hogy ne érezzem teljesen elcseszett időnek. A nettó 3, bruttó 5 órás írásbelin konkrétan halálra untuk magunkat, kábé olyan nehézségű volt mint otthon egy alapfokú vizsga lehet, nem véletlen, hogy otthon ezt az IELTS vizsgát már tizenöt éve sem volt hajlandó honosítani a Rigó utcai siralomház. Hogy ezzel kiket tudnak kiszűrni azt nem tudom, a legutolsó semmirekellő indiai taxisofőr is simán megcsinálja. Ehhez képest nagyon komolyan vették magukat, rend volt és fegyelem, meg se lehet szólalni, a vécére kikísérnek, meg különben is ujjlenyomat ellenőrzés után engednek csak be, szerintem pár év múlva intim motozás is lesz. De komolyan, aki ilyen szintű vizsgán csalni akar az lássa már be, hogy ez az ország nem neki való. 5-öt kellet elérjünk, Bernié 9/9, enyém 8/9 lett egyébként, ha nagyon lenne időm még meg is fellebbezném, szerintem lehúzták az enyémet, írásban vagyok olyan jó mint a királynő, fel vagyok háborodva.

Na szóval ha most beadjuk, akkor reményeim szerint karácsonyig meg is kapjuk ezt a vízumot. Szerencsére a cég fizeti, ügynökkel együtt szerintem lesz vagy tízezer dollár, köszi. Persze ez is csak egy ugródeszka, ugyanis ha ezt sikerül tartanunk egy évig, akkor már jelentkezhetünk állampolgárságra is, az meg már nagyon nagy királyság lenne. Onnantól egy EU-s meg egy ausztrál útlevéllel gyakorlatilag mehetünk bárhová és vissza, a gyerekeink meg alanyi jogon ilyen környezetben nőhetnek fel.

CPA - bejelentkeztem egy ilyen számviteli kurzusra is, Berni szerint ne nevezzem mérlegképes könyvelőinek, de azt nem mondta meg, hogy akkor minek nevezzem. Lényeg az, hogy ad egy könyvelői képesítést vagy mit, és ezt itt a munkaadók nagyon szeretik. Sejtettem, hogy egyszer muszáj lesz megcsinálnom ha komolyan gondolom a karrieremet, de egyrészt nem volt biztos, hogy maradunk, másrészt rohadtul nem érdekel az egész. Annyit tudok számvitelből ami a munkámhoz kell, könyvelő nem akarok lenni, de sajnos a piacnak kell ez a papír. Ezt is a cég fizeti, mármint az első próbálkozást, ami azért jó mert egy vizsga 520 dollár, úgyhogy jó lenne valamivel nagyobb sikerrel venni az akadályokat mint az egyetemen, ahol 1500 forint volt egy pótvizsga. Először két alapvizsgát kell letennem, hogy egyáltalán elkezdhessem az igazi kurzust, és csak azért nem nyolcat mert két estét is rászántam arra, hogy emlékezetből kamuztam valamit az összes tárgyam jellegéről amit 5 év alatt felvettem az egyetemen, így elfogadták, hogy talán tudok azért valamit. Ez úton üzenem a Corvinusnak, hogy ha már adnak egy angol nyelvű tantárgylistát a diploma mellé, talán nem ártana pár mondatot írni is a tananyagról, de az is sokat segítene, hogyha az egyetemi honlap nem pont olyan szar lenne mint tíz éve, azaz meg lehetne találni rajta valamit. Na mindegy, ezzel el leszek vagy két évig, most is tanulok egyfolytában, októberben már vizsga. Ahhoz képest, hogy alap tárgy, már elég hardcore számvitel, érdekes lesz.

Ház - igen, építünk egy házat. Nyilván ez a legnagyobb horderejű döntés amibe eddig belevágtunk, eddig nagyon izgalmas, nem valószínű, hogy nagyon unatkozni fogunk mostanában. Nagyon nem mennék bele a részletekbe, biztos csomót fogunk még erről írni, most legyen elég ennyi, hogy négyszobás, egyszintes, szép nagy ház lesz, 185 négyzetméter lakótér plusz garázs meg alfresco és még vagy 100 négyzetméter hátsó udvar is marad (bevetem paradicsommal, naná). Eddig minden a terv szerint halad, már gyakorlatilag megvan a telek és hogy ki fogja építeni, most rajzolják a részletes terveket, a hitellel sem lesz gond, nagyon remélem, hogy egy év múlva ilyenkor költözünk. Egyelőre itt most erről ennyit, esetleg itt van egy kép a környékről.

Most így hirtelen ezek a főbb történések, minden másra ami a leendő nagyszülőket érdekli az a rövid válasz, hogy "majd egyszer". Ezen kívül hírértéke van, hogy a héten végre megyünk a Nagy Korallzátonyhoz búvárkodni, illetve decemberben haza, egy kiadós francia síelés után.