2012. december 14., péntek

Úticél: Új-Zéland

Nagyon régi álmunk válik idén valóra, hiszen az év hátralévő részét Új-Zélandon fogjuk tölteni. Épp a Sydney reptéren várakozunk a következő járatra. A Déli-szigeten Christchurchbe érkezünk, ahol felvesszük a lakóautónkat, és ezzel próbálunk majd minél több helyet bejárni mindkét szigeten, majd pedig szilveszter napján Aucklandből repülünk haza. Lent beszúrtam egy térképet a tervezett útvonallal. Tény, hogy nagyon sokat fogunk vezetni, de szeretnénk minél többet látni. Természetesen lesz majd élménybeszámó is.

2012. december 9., vasárnap

Vízilabda U18-as VB – ezüstérmes mindkét válogatottunk

Nem tudom otthon mekkora visszhangot kapott, de az elmúlt 9 napban Perthben rendezték meg az U18-as ifjúsági vízilabda világbajnokságot. Számunkra nagyon jól alakult a verseny, mivel a fiú és a lány csapat is döntőbe jutott, úgyhogy ezt a két meccset mi is (elég sok más magyarral együtt) a helyszínen szurkoltuk végig.

2012. december 6., csütörtök

James Bond sziget

Amikor először említettem Attilának, hogy Thaiföldön majd akarok a James Bond szigetre is menni, jót szörnyűlködött, hogy ezek a thaiok miért nem tudnak normális nevet adni a szigeteiknek. A nevet egyébként azért kapta a hely, mert 1974-ben forgattak itt jeleneteket az egyik James Bond filmhez.

2012. december 2., vasárnap

Új autó

Talán még emlékeztek, hogy pont két éve sürgősen kellett egy autó, hogy eljuthassak újdonsült munkahelyemre. Volt 2-3 napom venni egyet és hát nem szerettünk volna sokat költeni rá, úgyhogy vettem egy 10 éves Hyundai-t olcsóért (amúgy aki idekattint az újra elolvashatja az akkori cikket). Mai fejjel már tudom, hogy talán nem ártott volna kétszer annyit rááldozni és akkor talán ki is bír 3 évet. Ez ugyanis lényegében megadta magát.

2012. november 28., szerda

A nap képe: Kagyló tojásrakás közben

Szombaton búvárkodni voltunk, és találkoztam egy érdekes élőlénnyel. Egy kb. 20 cm hosszú kagyló, teste a vázán kívül, és még volt egy nagy kék rész is, mintha valami óriási nyelv lett volna. Sajnos nem nagyon értek a víz alatti élőlényekhez, ezért a merülés befejeztével meg szoktam kérdezni a hajón lévő tapasztaltabb búvárokat, hogy mi is az, amit láttam.

2012. november 23., péntek

Felmondtam a KPMG-nél

Több, mint hat év után múlt hónapban elérkezett az utolsó munkanapom a KPMG-nél. Nem volt könnyű döntés ennyi idő után váltani, de lássuk, miért döntöttem mégis így.

2012. november 14., szerda

Önkéntes nap a KPMG-vel

Ausztráliában nagy hangsúlyt kap az adakozás mindenféle alapítványoknak. Ennek persze sokféle formája van. Sok alapítvány kinevez minden évben egy napot, amikor önkénteseket toboroz, és ezek az önkéntesek az utcákon gyűjtik az adományokat a járókelőktől; mikor két éve ideköltöztünk, szinte alig tudtam úgy kimenni pénteken az utcára, hogy valamelyik alapítványnak ne kéregettek volna pénzt; mostanság mintha már jóval kevesebb ilyen nap lenne. Ez azért magyarként elég furcsa volt.

2012. november 3., szombat

Szingapúr #1

Na ez az a város ahova nagyon el szerettem volna menni, és ha csak 2 és fél napra is de végre összejött. Alapvetően nem vagyok oda a sokmilliós betondzsungelekért, főleg nem ha Ázsiában vannak, de tudtuk hogy Szingapúr más lesz. És tényleg, asszem valahogy így kellene működni egy városnak, sőt államnak, bárhol is legyen a világon. Majd biztos kifejtem miért, de most hirtelen azt se tudom hol kezdjem.

2012. október 6., szombat

Ko Phi Phi, avagy életünk legrosszabb hajóútja

Ko Phi Phi kis szigetcsoport Phukettől kb. egy órányi hajóútra keletre (a ko – vagy koh – szigetet jelent). 2000 óta igencsak felkapott a hely, mivel részben itt forgatták a Leonardo di Caprio nevével fémjelzett "A part" című filmet.

2012. szeptember 16., vasárnap

Búvártanfolyam 2.0

Ott hagytuk abba, hogy megcsináltuk az alap tanfolyamot, így valamilyen szinten búvárok lettünk. Ez annyit jelent, hogy tisztában vagyunk az alapvető dolgokkal, a felszereléssel, a biztonsági előírásokkal és lemehetünk 18 méter mélységig. Felvetődik a kérdés, hogy ki tiltja meg, hogy mélyebbre menjünk? Hát gondolom senki, saját felelősségre szabad hülyének lenni, maximum azt tudom elképzelni, hogy felelősségteljes operátor nem visz minket olyan helyre ahol ennél mélyebb. Az amatőr búvárkodás abszolút határa egyébként 40 méter, de ha csak nincs valami különleges látnivaló (pl egy roncs), akkor igazából nem éri meg nagyon mélyre menni, több okból sem.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...