Gili, jobb mint Bali

Imádom itt az ünnepeket; a húsvét egy nappal hosszabb mint otthon, így több időnk van festeni a tojásokat. Vagy leszarjuk az egészet és el is utazhatunk egy trópusi szigetre. Nehéz döntés. Szóval február környékén jött ez a dilemma hogy mi legyen húsvétkor, ami kiváló alkalomnak látszott egy olcsóbb, 9-10 napos utazásra, mert a hétvégéket és az ünnepet kihasználva csak 4 nap szabit kell ehhez kivenni. Több sziget is szóba jött, de Perth nem a világ közepe, bárhova eljutni elég körülményes és drága. Kivéve Balit, de ott meg már voltunk. Na nem mintha nem lehetne eltölteni ott minden évben pár napot, de szeretünk mindig máshova menni. Végül a Gili szigetekre esett a választás. Ha nem ismerős, a hiba nem az ön készülékében van, nekem is új volt. Berni viszont szerencsére hallott már róla szépeket, ott van Bali mellett, olcsó is (még mindig Indonézia), indulás.

Szingapúr #2: látnivalók

Már jó régen adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, mert nem tegnap volt már, hogy Szingapúrban voltunk. De ami késik nem múlik...

A bevezetőből kiderült már, hogy nekünk nagyon tetszett Szingapúr (azóta is a kedvenc ázsiai városunk). Sok mindent is lehet itt csinálni, a két és fél nap közel sem volt elég mindenre, és ez az a város, ahova szívesen visszamennénk.

Az utolsó állomás: Auckland

Van egy olyan érzésem, hogy ez egy rövid írás lesz. Már egy ideje gondolkodom rajta, hogy mit is lehetne Aucklandről írni, de túl sok érdekes valahogy nem jut eszembe. Az az igazság, hogy a túra izgalmas része Paihiában véget ért, már csak az maradt hátra, hogy eltöltsünk egy napot NZ legnagyobb városában, aztán meg elguruljunk a repülőtérig.

Látogatás a vasércbányában

Ha valaki esetleg lemaradt volna, 2012 októberétől egy nagy nemzetközi bányaipari cégnél, a Rio Tintonál dolgozok, azon belül is a vasérc termékcsoportnál. Én irodai munkát végzek Perthben, viszont a termelés nem itt, hanem Észak-Nyugat Ausztráliában, a Pilbara nevű térségben folyik.

Mit lehet Perth központjában ebédelni?

Amikor bő 3 évvel ezelőtt elkezdtük mondani a rokonoknak, hogy Ausztráliába költözünk egy időre, mindenkinek a következő volt az első reakciója: „Úristen, mit fogtok Ti ott enni???” Erre mindig azt feleltem, hogy ott is élnek emberek, és viszonylag ritkán halljuk a hírekben, hogy az ausztrálok tömegesen halnak éhen, szóval majd csak lesz ott mit enni.

A Canterbury roncs és a cápa

Lassan már illene befejezni NZ-t, de még mindig van hátra pár nap, nem is eseménytelen. Egészen döbbenetes mennyi szuper dolgot csináltunk ott bő két hét alatt, ezekre asszem örökké emlékezni fogunk. A sorba illeszkedik a búvárkodás is, mert olyan nincs hogy eljövünk ide és nem merülünk. Merthogy NZ persze erről is híres, rengeteg hely van a két sziget körül ahol érdemes merülni, némelyiket szándékosan alakították ki, például jó helyen elsüllyesztett kiöregedett hajókból. Mi is ilyenre készültünk, mégpedig a legjobb helyen, az északi szigetnek is a tetején, a festői Paihiában.

Események

Gondoltam legyen egy gyors felsorolás az elmúlt hónapok emlékezetes helyi eseményeiről, melyek egyenként nem érnének meg egy bejegyzést, de így együtt talán elérik az ingerküszöböt. Ha nem, azt csak arra tudom fogni, hogy itt még egy tisztességes békemenet vagy hídfoglalás sincs ahol lehetne kicsit hőbörögni, kénytelen vagyunk beérni sporteseményekkel, koncertekkel. Ezekből mostanában nem kevés volt, kis túlzással több rendezvényre jutottunk el mint két év alatt összesen. Na nézzük.

Információk és tanácsok Ausztráliába készülőknek

Viszonylag gyakran megkeresnek idegenek emailben, hogy válaszoljak mindenféle Ausztráliába költözéssel kapcsolatos kérdésre. Egyre kevésbé szeretek ezekre az emailekre válaszolni, leginkább azért, mert a magyar ember alapvetően hálátlan, és a kérdezők 80%-a meg sem köszöni, hogy vettem a fáradságot és megválaszoltam a kérdéseit (hozzá kell tennem, hogy nagyon sok olyan kérdést kapok, amire egy egyszerű Google kereséssel is lehetett volna választ kapni, és ez elég elszomorító). Aztán van az olyan kérdező, aki helyében én biztos nem jönnék ki; például: „Szia! Barátnőmmel elhatároztuk, hogy kiköltözünk Ausztráliába. Már elkezdtünk gyűjteni. Mit tudsz tanácsolni?”. És mikor leírom, hogy leginkább azt, hogy jól gondolják meg, hogy mit csinálnak, és hogy mennyit fognak itt csak az első héten költeni – persze mindig hozzáteszem, hogy senkit nem akarok lebeszélni, csak azt akarom, hogy mindenki tudja, mire vállalkozik, és kb. mennyi induló tőke kell. Na és akkor erre kapok vissza egy felháborodott emailt, hogy „Úgyse tudsz lebeszélni”, és akkor azért kicsit elmegy a kedvem az egésztől. Persze tisztelet a kivételnek, mert vannak nagyon rendes emberek, akik tényleg értelmeseket kérdeznek (pl. „Végigolvastam a blogotokat, és sok kérdésemre találtam választ, de észrevettem, hogy xy témáról még nem írtál, így erről szeretnék kérdezni”), és meg is köszönik a választ.

Waitomo Caves, avagy barlangtúra kicsit másképp

Ez az a program, ami eredetiben nem szerepelt az itinerünkben. Eredetileg Rotoruából én észak-kelet felé terveztem továbbmenni, a Coromandel félsziget felé, ugyanis van ott egy forró vizes strand (Hot Water Beach), ahol a strandon, ha az ember ás magának egy gödröt, feljön a forró víz a föld alatti meleg forrásokból, és már kész is a privát termálmedencéje.

Aztán beszélgettünk kanadai barátainkkal, akik két évvel előttünk voltak Új-Zélandon, és ők mondták, hogy voltak egy úgynevezett „black water rafting” nevű programon a Waitomo barlangoknál, és nagyon ajánlották, mivel egy kicsit extrém dologról van szó; de erről majd később.

Maori est Rotoruában

Kis trópusi búvárszünet után folytatjuk NZ kalandjainkat, bármennyire égő is, hogy áprilisban írunk decemberről, de nyugi jut még májusra is. Tongariro után csapattunk tovább északnak, a szerényen csak Thermal Explorer Highwaynek nevezett úton. Van ami nem hangzik jól magyarul, hadd ne fordítsam le. Azért hívják így mert mindenféle jön fel a föld alól, a környék tele van vulkánokkal, gejzírekkel, forró iszapmedencékkel, termálfürdőkkel, stb. Útközben érintettük az ország legnagyobb tavát (Taupo tó, naná hogy egy kráter az egész) és megálltunk bedobni pár képeslapot, ami pár hét múlva nagy meglepetésre meg is érkezett Magyarországra. Merthogy a helyszínen leesett, hogy rossz postaládába dobtuk be, ezek szerint itt nem csak egyféle postaláda van, csak tudnám miért kék mind a kettő.