Hopman Kupa 2012

Mielőtt belemerülnénk a tasmániai élményünk részletezésébe, gyorsan szeretnék írni az igencsak friss, tegnapelőtti teniszélményeimről.

Mivel tavaly nagyon tetszett a Hopman kupa (láttam játszani Djokovicot, Hewittot és Ivanovicot, valamint kaptam autogrammot Murray-től), ezért idén is elmentem. Egy gyors összefoglaló annak, akinek nem ismerős a Hopman kupa: 1989 óta minden év első hetében rendezik meg Perthben, ez a vegyes csapatok bajnoksága. 8 ország képviselteti magát egy női és egy férfi versenyzővel, akik először két 4-es csoportban játszanak körmérkőzést (férfi, női, vegyespáros), majd a két csoport győztese játssza a döntőt. Mivel a dolog meghívásos alapon működik, igyekeznek nagy neveket hozni, és nem ugyanazokat minden évben (ez alól kivétel Lleyton Hewitt, aki ugye ausztrál, és minden évben itt van). Eddig összesen 24 világelső játszott Perthben, de ebben csak az éppen akkori világelsők vannak benne, Djokovic pl. nem, aki tavaly már másodszor volt itt, és pár hónappal később világelső lett.

A Hopman Kupában az a legjobb, hogy viszonylag kicsi, így közelről lehet nézni a meccseket, és nagyon közel lehet kerülni a játékosokhoz. Tavalyi tapasztalatom alapján tudtam már, hogy a közeli fotókért oda kell menni, ahol jönnek be a meccs előtt, a végén a győztest pedig elviszik interjút készíteni, így az után lehet autogrammot kérni. Persze ez a két helyszín pont a stadion ellenkező oldalán van, tehát jó sokat rohangáltam, de megérte.

Az egyik csoport utolsó csoportkörére mentem el, ami azt jelentette, hogy 4 ország játékosait láthattam a szokásos 2 helyett (az első két körben egy turnus van délelőtt, egy pedig délután – este, mindkettőre külön kell jegyet venni). Összesen 5 meccset láttam, igaz az utolsó csak egy egy szettes vegyespáros volt, és mivel az első meccs nagyon szoros volt, így összesen 9 és fél órán keresztül tartott. A Csehország – Dánia és a Bulgária – USA párosítást néztem meg, íme egy rövid összefoglaló (zárójelben az adott játékos jelenlegi, azaz 2011-es záró világranglistás helyezése):


Petra Kvitová (2) – Caroline Wozniacki (1) 7-6 (7-4) 3-6 6-4

Mindenképpen ez volt a nap egyik fénypontja, hiszen a világleső és a világ-második nem mindennap játszik egymással; csak a tornák döntőiben találkozhatnak, ha mindketten eljutnak odáig. Az a durva, hogy mikor decemberben megvettem a jegyet, le se esett, hogy Kvitova már a második a világranglistán (az ausztrál tornákon kívül teniszt csak fizetős csatornákon adnak, szóval sokkal kevesebb teniszt nézek, mint otthon). Szóval gondoltam, milyen jó lesz látni a világelsőt és a tavalyi Wimbledoni győztest… Hát nagyon jó meccs volt, majdnem két és fél órán keresztül gyűrték egymást. Az első szettben Kvitova nagyon meggyőzően játszott, sokszor bement a hálóhoz és mindezzel Wozniacki nem tudott sok mindent kezdeni. Kvitova már az első játékban elvette a dán adogatását, s az előnyét meg is tartotta 5-4 40-semmiig, ahol kicsit meginogott, és saját adogatásánál nem tudta megnyerni a 3 szettpont közül az egyiket sem. A tie break-ben megint feléledt, és viszonylag simán nyerte.

A második szettben Kvitova kicsit kevesebbet kezdeményezett, és így a hosszú labdamenetek már Wozniackinak kedveztek, és a rá jellemző kitartó játékkal hozta a második szettet. A harmadik szettben Kvitova megint kezdeményezőbb lett, így a végső győzelem is az övé lett.

Kvitova kezdeményező játéka nekem nagyon tetszett, sokkal látványosabb, mint Wozniacki kitartó „minden labdát visszaadok” játéka. Cseppet sem csodálkoznék, ha idén letaszítaná Wozniackit a trónról.

Egy picit többet áldoztam a belépőjegyre, mint tavaly, és nagyon közel ültem, a 3. sorban oldalt, igaz picit a pálya mögött, de innen tökéletesen lehetett látni.

A legfelső kép a pályára lépésük előtt készült, jobb oldalon Wozniacki, bal oldalon pedig Kvitova. Ha valakinek jó a szeme, láthatja Wozniacki nyakában a dán zászlót ábrázoló, szív alakú, gyémántból kirakott nyakéket. A gyönyörű ajándékot barátjától, Rory McIlroytól kapta. Akinek nem mond semmit a név, ne szégyellje el magát; ő egy fiatal golfjátékos, én is akkor hallottam róla először, amikor Nadal írta a Facebookon, hogy találkozott Rory-val, milyen jó… Egyébként Rory is itt volt Perthben, de persze ha szembejön a folyosón sem ismertem volna fel valószínűleg.

Wozniacki az Adidas Stella McCartney féle vonalában játszik, ami nekem a fodrok miatt nem mindig tetszik. Viszont ez az egyszerű, nyárias sárga ruha szerintem nagyon csinos volt.

Egy (zoom nélküli) kép Kvitováról; karnyújtásnyira lehettem a játékosoktól:

Apukámnak mindig az tetszik, mikor fellebben a játékosok szoknyája; vagyis inkább le szokta őket szólni, hogy miért húznak alá nadrágot. Szóval ezt a képet neki küldöm:

A végén mentem Kvitovától autogrammot kérni, de nem adott mindenkinek, elég gyorsan elrohant, ami nem volt szimpi; én sem kaptam sajnos.


Tomás Berdych (7) – Fredrik Nielsen (236) 6-1 6-3

Ha a rendezők el akarnak hozni egy női világelsőt, és nem nagyon van az országban híres férfi teniszező, akkor is el kell valakit hozni. Így került képbe Nielsen. Szegénynek nem sok esélye volt a világranglista 7. Berdych ellen, viszont azért nem vesztett nagyon csúnyán, voltak nagyon szép labdamenetek, és szépen küzdött a nála sokkal esélyesebb cseh ellen. A férfiteniszben az a jó, hogy még a világranglistán jóval lejjebb szereplő játékosok is tudnak szép teniszt produkálni a náluk sokkal erősebb ellenfelek ellen is.

A lenti képen Berdych a kép bal oldalán, Nielsen pedig a jobb oldalon látható. A meccs után mentem autogrammot kérni, Berdych rendes volt, mindenkinek aláírt, kaptam én is.

Mivel Csehország mindkét egyes meccsét megnyerte, a vegyespárost már nem játszották le, így kezdődhetett a Bulgária – USA összecsapás.


Bethanie Mattek-Sands (55) – Tsvetana Pironkova (46) 6-4 6-4

Mattek-Sands az érdekes öltözködéséről, Pironkova pedig arról híres, hogy Grand Slamen mindig elveri Venus Williamst (már háromszor sikerült neki ez a bravúr). Az amerikai bal oldalt, a bolgár pedig jobb oldalt látható:

Az amerikai viszonylag simán verte a bolgárt; érdekes volt nézni, ahogy egy ilyen viszonylag picike játékos is milyen erősen tudja püfölni a labdát.

Nekem öltözködése miatt túlságosan nem volt szimpatikus Mattek-Sands, és hát a kék haj sem áll túl jó neki szerintem. Viszont a meccs után, az autogrammosztásnál nagyon közvetlen volt, minden gyerekhez szólt egy-két szót, még valakivel ölelkezett is. Nem csak vakon aláírta a papírokat, hanem mindenkire felnézett egy pillanatra. Én, miután tavaly teljesen felkészületlenül mentem, idén kinyomtattam a torna hivatalos képeit és azt írattam alá (ez azért is hasznos, mert utólag segít beazonosítani az aláírásokat). Szóval a képemre nézve ennyit mondott: „Hm, nice”, azaz „szép”, majd aláírás után még fel is nézett és rámmosolygott. Szóval ő egy baromi közvetlen játékos, tényleg teljesen megváltozott róla a véleményem.


Grigor Dimitrov (76) - Mardy Fish (8) 6-2 6-1

A világranglistás helyezés alapján a meccsnek pont fordítva kellett volna végződnie, de az egész héten küszködő Fish nem tudott mit kezdeni a bombaformában lévő lévő bolgárral. Dimotrov még csak 20 éves, de szerintem óriási tehetség, sokra viheti még, érdemes lesz rá odafigyelni. Nagyon szimpatikus játékos, kedves volt a rajongókkal, jól beszél angolul, és még jól is néz ki. Aznap minden bejött neki, futtatta Fish-t, aki persze futott szorgosan, de semmi esélye nem volt, a bolgár szurkolótábor nagy örömére:

A vegyespáros majdnem este fél 11-ig tartott, 23:50-kor már a repülőn ült Sydney felé, ahol másnap reggel, Perth-i idő szerint reggel 7:30-kor már kvalifikációs meccset játszott az ottani tornára. Az első meccset meg is nyerte, de a másodikat (ugyan aznap, később) sajnos fáradtság miatt fel kellett adnia. Viszont az Ausztrál Openen ott lesz!


Bulgária – USA vegyespáros 8-5

Hogy Dimitrov el tudja érni a járatát, csak egy 8 játékig tartó proset-et játszottak. Ezt is simán a bolgárok nyerték, Dimitrov folytatta a kirobbanó formáját.


A Fish-Dimitrov vita

Az egyes mérkőzés után, a kézfogásnál Fish mondogatott valamit Dimitrovnak. Utána, az interjún megkérdezték a bolgártól, hogy mit, nem nagyon akarta elmondani, csak mondta, hogy nem tudja pontosan, de ha megbántotta Fisht, akkor nagyon sajnálja, bocsánatot fog kérni. Aztán a vegyespáros egyik térfélcseréjénél olyat láttunk, amit teniszmeccsen nem szokás: a két játékost szinte úgy kellett szétválasztani; íme, egy video (nem teljesen a vita elejétől):



Másnap a TV-ben is kielemezték az incidenst. Biztosat senki nem tud, mert a felek nem nyilatkoznak róla, de az ügy valószínűleg azzal kezdődött, hogy még az egyes mérkőzésen Fish kiköpött a bolgár szurkolótábor felé; ezért kapott is egy figyelmeztetést. Ezt a köpést nem láttam, de a meccs elején, a pálya végén, pont előttem köpött egyet csak úgy; ez focistáktól füves pályán még OK, de benti meccsen, teniszpályán kicsit furcsa volt. Aztán jött a szóváltás a meccs végén, majd a páros meccs alatt egyszer Fish Dimitrovot célozta meg az ütésével, az ezt követő szünetben pattant ki a vita. Dimitrov ült a székében, mikor Fish odament hozzá, és több, mint egy percig vitáztak, egy bíró próbálta nyugtatni őket. A meccs végén azért kezet fogtak, és Fish még meg is veregette a bolgár vállát. Itt már a meccs után vitatják meg a bolgárok a történteket a bíróval:

Nagyon unszimpatikus volt ez a viselkedés, nem a szegény bolgár tehetett róla, hogy az amerikainak nem ment a játék. Viszont az szimpatikus volt, hogy a bolgár nem teregette ki a szennyest, mondván, hogy ami a pályán történik, az ott is marad. De örülök, hogy ezt a vitát a helyszínen nézhettem meg. :)


A döntőben másnap aztán a csehek simán verték a Marion Bartoli (9) és Richard Gasquet (19) francia párost (igaz a férfi meccs nagyon szoros volt). Őket is láttam amúgy, mivel bejöttek a szabadnapjukon interjút adni. A lenti képen Bartoli látható, akire Attila tegnap nagyon szellemesen mondta, mikor néztük a döntőt a TV-ben, hogy „ha nem tudnám, hogy olasz, akkor is kitalálnám”, pedig ki volt írva a képernyő aljára, hogy CZE-FRA. :)

Idén is nagy élmény volt a Hopman Kupa, hiszen láttam 4 Top 10-es játékost játszani, és még egyet, aki szerintem valószínűleg az lesz. Minden játékost láttam közelről, és a tavalyi Novak Djokovic és Andy Murray autogrammok mellé begyűjtöttem még 6-ot a következő játékosoktól: Berdych, Mattek-Sands, Bartoli, Gasquet, Pironkova és Dimitrov.

Még egy érdekesség végszónak: nagyon sok idős néző jár ki a Hopman kupára. Mellettem is egy idős néni ült. Még az első meccs előtt egyszer csak rámutat egy hölgyre, hogy ott van Margaret Court (ő a 60-as 70-es években játszott ausztrál játékos, összesen 24 Grand Slamet nyert egyéniben). Hát meglepődtem, hogy a néni hogy megismerte Margaret Courtot, szóval megkérdeztem, hogy mióta jár ki a Hopman Kupára. Hát, mondta, ő még bizony egy évben sem hagyta ki; idén volt a 24. Persze nem jár ki minden nap, de idén is aznap volt harmadszor. Nem semmi teljesítmény! És az utolsó percig ott maradt, pedig tényleg nagyon hosszú nap volt.

Nekem nagyon jól kezdődött a tenisz-szezon, kár, hogy nincs több torna Perthben…