Australia: Tasmania blog nagyobb térképen való megjelenítése
Már az odaút érdekes volt, ugyanis hatalmasak voltak a hullámok, és nagyon dobálták a nem túl nagy, és nem éppen új hajót. Nekem szerencsére nem szokott hányási gondom lenni ilyen szituációkban, úgyhogy félútig lelkesen olvastam az út elején kapott információs füzetet. Kb. negyed óra után aztán rájöttem, hogy ennek fele sem tréfa, és már csak egyenesen meredtem ki előre az ablakon. Egy szerencsétlen nő visszafele hányt is, pedig akkor már nem volt annyira nagy a hullámzás.
A sziget lakatlan, csak a park felügyelői (ranger-ek) vannak itt állandóan. A legtöbb turista – mint mi is – egy napra jön ide, de azért elég sok család maradt több napig a viszonylag szerény szállást nyújtó régi épületekben.
A szigetet az 1800-as évek első felében fegyenctelepként használták, majd az 1800-as évek végétől 1930-ig tartott az iparosodási időszak, majd utána 1972-ig mezőgazdaságból éltek a lakosok. A sziget „fővárosában”, Darlingtonban felújítottak jópár régi épületet, és lehetett a fegyenckorszakról történeteket olvasni, majd pedig a későbbi időszakról fényképek is voltak. Hatalmas szőlőültetvények voltak itt például, és a csoportképek tanúsága alapján sokan is laktak itt, de ebből mára semmi nem maradt; már csak a sziget természeti szépsége miatt járnak ide az emberek.
Amikor leszálltunk a hajóról és kezünkbe nyomták a bicikliket, a hajóskapitány felesége ennyit mondott: jól nézzük meg a mólót, mert ez az egyetlen sík terep a szigeten. Hát igen, megint jól át sikerült vágniuk; direkt olyan útvonalat néztem ki (igaz túl sok közül nem lehetett választani), hogy végig a part közelében menjünk, gondolván, hogy ott sík a terep. Hát nem. Tényleg egész nap dombnak fel, dombról le mentünk. Sőt, több helyen olyan mély homok volt (kiépített út ugye nincs), hogy tolni kellett a biciklit.
Összesen 31,8km-t mentünk, ami a terepviszonyok miatt elég fárasztó volt. GPS-szel követtem az utat, itt látható:
Mielőtt rátérnénk a természeti szépségekre, essen szó az állatokról. Láttunk természetesen kengurut:
Viszont ami még ennél is érdekesebb, hogy láttunk kígyót is. Történt ugyanis, hogy pont az egyik homokos részen toltuk a biciklit, én mentem elöl, amikor egy enyhe kanyar után közvetlenül látom, hogy egy jó másfél méter hosszú, ökölnyi vastagságú fekete kígyó megy át az úton, előttem kb. másfél méterrel. Gyorsan támasztottam is le a biciklit, kaptam elő a fényképezőt, de mire mindez megtörtént, és bekapcsolt a fényképező, a kígyó már bement a füves részre, szóval csak ennyit sikerült lekapnom belőle:
Tasmániában egyébként 3 féle kígyó él (lásd lent); természetesen mindegyik mérgező. Színe alapján talán a legfelső, tigriskígyó volt. Ilyen vastag kígyót egyébként még nem is láttam Ausztráliában; párat láttunk már nyugaton, de azok azért jóval vékonyabbak voltak.
Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy megijedtem-e. Be kell vallanom, hogy nem. Mindig is utáltam a kígyókat. Aztán Balin volt kettő is a nyakamban (kapcsolódó bejegyzés itt és itt), ami után úgy voltam vele, hogy ezután sem fogok háziállatként kígyót tartani, de annyira végülis nem is undorítóak (persze azért azok). Viszont ebben az esetben, mivel a kígyó nem felém jött, hanem az úton keresztbe ment át, a feje már át is ért, mikor megláttam, így tudtam, hogy nem fog visszafordulni és letámadni, tehát inkább örültem, hogy na, ilyet is láttunk. Persze azért utána mindig figyeltem az utat, nehogy véletlenül áthajtsunk egyen.
És akkor jöjjenek a természeti szépségek. Az egyik leghíresebb rész a szigeten az úgynevezett festett sziklák (Painted Cliffs); ezek a homokkő sziklák narancsos színükről kapták a nevüket.
A sziget „központjában” lévő, restaurált épületeken kívül volt pár rom is a sziget közepe fele:
A sziget legmagasabb pontja a Maria hegy (711m) látható a hátam mögött:
A parttól távolabb is voltak szép helyek:
Viszont mégiscsak a partmenti részek voltak a legszebbek:
Szép, de fárasztó nap volt. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a hajón visszafelé - a hullámzás és a kényelmetlen ülések ellenére - mindketten elaludtunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése