Ház projekt #7 - Tető

Helló Mindenki, rég találkoztunk már megint! Most látom, hogy majdnem két hónapja írtam az utolsót a házról, de hát sajnos eddig tartott eljutni a következő mérföldkőig. Csúszás van emberek, akkor még úgy gondoltuk, hogy mostanra már be lesz zárva a kecó, de úgy néz ki ettől még mindig vagy 3 hétre vagyunk. Viszont már nem esik be az eső, jelentem a tető készen van! Ezen a képen mondjuk még hiányzik pár cserép az éleken, de azóta ez is megvan, csak lusta voltam kivenni a telefont a biciklis szütyőmből azért, hogy csinálhassak még egy képet nappal szemben.

Gondolatok Indiáról – előtte és utána

Igen, ezt is megértem: eljutottam Indiába. Nem saját döntésemből, hanem a munka vitt oda. A történet röviden annyi, hogy a cégem vezetősége kitalálta, hogy milyen sokat is lehet azon spórolni, ha egyes tevékenységeket kiszervezünk Indiába, az IBM-hez. És nem elég, hogy az itteni emberek nagy része elveszti a munkáját, de még be is taníthatjuk őket. Szép, mi? Március-áprilisban itt volt egy rakás indiai 2 hónapig, hogy tanuljanak tőlünk. A gond csupán a tervezéssel volt: az én csapatom munkáját átvevők közül akkor még senki nem dolgozott az IBM-nél, tehát itt betanítottunk pár olyan embert, akik leírták a folyamatokat, és az lett volna a cél, hogy ők kint betanítják a többieket. Persze az IBM nem számított arra, hogy mennyire komplex az itteni munka, nem úgy megy az, hogy összeadok 2-t meg 2-t. Szóval jöttek a gondok, nem haladt a folyamat, így közvetlen felettesemmel együtt, illetve még pár másik csapat képviselőivel egy havi zárásra – összesen két hétre – ellátogattunk Chennai városába, dél-kelet Indiába. Ez a cikk arról szól, hogy miket gondoltam Indiáról az utazás előtt, és ez mennyiben változott vagy nem változott meg az út végére.

Ház projekt #6 - Falak

Nehéz minden posztot valami frappánssal indítani, most például nem fog menni, úgyhogy rá is térnék a lényegre: állnak a falak! Mikor egy hónapja találkoztam a builderrel már szó volt róla, hogy az alapozás után 2-3 héttel el is kezdik, de nem igazán bíztam benne. Főleg miután kaptunk egy levelet a buildertől, hogy akkor most akut kőműves (itt bricklayer = "téglafektető") hiány van az egész államban, így csak 6-8 hét késéssel lehet a falakat elkezdeni a megszokotthoz képest. Kicsit felment a pumpa, írtam is egy barátságos választ de szerencsére kiderült, hogy a levelet minden kliensüknek elküldték és ránk pont nem vonatkozott, a mi csapatunk pár nap múlva érkezett. És ha már ott voltak bele is húztak rendesen, olyan 12 nap alatt hárman felhúzták az egész házat kívül-belül, pedig nem keveset esett is közben, volt hogy csak fél napokat dolgoztak, de olyan is hogy vasárnap délután is. Csak azt nem tudom akkor minek kellett nekünk is elküldeni azt a levelet, már tudhatnák hogy rosszul viseljük a szívatást.

Hosszú hétvége a Pilbarában #1: bányalátogatás és hegymászás

Június első hétfőjén Nyugat Ausztrália napját ünnepeltük, és az így adódó hosszú hétvégét kihasználtuk arra, hogy Eszter és Márk barátaink pár hónapnyi invitálásának eleget téve meglátogatjuk őket az állam északi részén lévő Pilbarában. Márk annak idején két hónappal utánunk jött Ausztráliába, és mondhatni ő volt Attila első haverja itt; aztán Eszter két évvel később érkezett. Mindketten bányamérnökök, és tavaly decemberben költöztek fel Tom Price-ba, és az ottani Rio Tinto bányában dolgoznak. (Igaz Eszter nekem egyszer elmagyarázta, hogy ő process engineer, nem mining engineer, de a magyar fordítás annyira idiótán hangzott, hogy én továbbra is egy kalap alá veszem őket, és nekem mindketten bányamérnökök.)

Ház projekt #5 - Pénzügyek

Szalad az idő, telnek a hónapok, épül a ház, mondaná a költő, és tényleg! Már egy egész hete épül! Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, egyszer csak beindult a gépezet, végre elkészültek a végleges tervek, jóváhagyta nem egész két hét alatt az önkormányzat is, fene se gondolta volna. Rá két hétre megvolt a földmunka, ami esetünkben egy kis egyengetést és tömörítést jelent, hogy így nézzen ki a placc:

Ház projekt #4 - A telektelenség vége

Ha jól látom két és fél hónapja nem írtunk a telekről. A rövid verzió szerint azért mert nem történt semmi, vártunk azt kész, most viszont végre kifizethettük és a miénk! Ez a poszt akkor ennyi lett volna, jóccakát. (Tovább csak az olvasson akit érdekel a hosszabb verzió)

Árral szemben

Múltkor nem festettem valami rózsás képet Lombokról, de hát ez van. Biztos van aki tök jól érezné itt magát, nem akadna fenn azokon az apróságokon mint mi. Az is lehet, hogy nem az egész sziget annyira gány, mint ahol mi voltunk. Mindezek ellenére lehetett volna ez egy átlagon felüli nyaralás, ha az amiért jöttünk olyan jó lett volna, mint amire számítottunk. Nem lett. Ha még nem mondtam volna búvárkodni jöttünk, és gondoltuk, hogy ilyen közel Gilihez majd hasonló vízalatti élményekkel leszünk gazdagabbak, de ez csak részben jött össze. Ezeket egy partközeli merüléskor vettük fel, ezért homokos, máshol azért több korall volt, de csak itt volt olyan sekély, hogy vihettünk kamerát:

Lombok, Bali mostohatestvére

Sokat gondolkoztunk rajta, hogy idén húsvétkor hova menjünk. Az hogy "sehova" nyilván szóba sem jöhetett, még akkor sem ha utána vizsgázok, itt ugyanis a húsvét előtti és utáni péntek is szabadnap, úgyhogy aránylag kevés szabadsággal is ki lehet hozni egy nyaralást. Nekünk ez a tíz nap például csak 4 napba került (meg jó sok pénzbe). Végigzongoráztuk az összes egzotikus helyszínt a közelben (értsd 5 ezer kilométeren belül), de így húsvét táján minden sokkal drágább volt, mint amit hajlandók voltunk rászánni. Gondoltuk akkor legyen valami kevésbé felkapott, ahol azért lehet búvárkodni, azt már úgyse csináltuk egy fél éve. Talán emlékeztek, hogy tavaly Gili-n voltunk, ami szuper volt, menjünk hát a szomszédba, jó eséllyel hasonlóan jó lesz. Nem egészen.

Hopman Kupa 2014

Idén sem hagytam ki az év eleji Perthben rendezett tenisztornát, a Hopman Kupát. Idén a magyarországi utunk, majd az év eleji túl dolgos hétköznapok miatt csak egyszer tudtam kimenni. A Lengyelország - Ausztrália párosítást választottam, mivel az Agnieszka Radwanska - Samantha Stosur, és a Jerzy Janowicz - Bernard Tomic párosítás is nagyon jó meccsnek ígérkezett.

Ház projekt #3 - Mert ráérünk...

Sajnos sikerült megint két hónapot blogolás nélkül tölteni, kifogás most is van, én mondjuk egyfolytában tanulok, Berni meg leginkább színekkel, járólapokkal meg ajtókkal van elfoglalva asszem. Mindenesetre mea maxima culpa, reméljük ezután másképp lesz.