Kezdjük is, mindjárt pár kép az óceánpartról, talán látszik, hogy egész korrekt hullámok tudnak lenni, némelyik lazán arrébb dobja az embert pár méterrel. Azért nincs tömeg, mert hétköznap voltam itt, bringáztam egyet, mert ráértem. A víz nekem már jó, 20 fok körül lehet és nem is annyira sós, mint mondjuk a Földközi tenger.
Ez is a strand, csak másik irányból, feljebb vannak a füves teraszok. Meg a legyek.
Ez a kettő a város közepén van, meg nem erősített hírek szerint ezért hívják Central Parknak. A lényeg, hogy a környékbeli irodaházakból ide járnak ebédszünetben a népek elcsócsálni valami gyorskaját. Ahogy vannak, öltönyben-kosztümben le a fűre, azt mehet be a kalória. Sokszor egyáltalán nincs hely, valszeg világrekorder a tér az egy négyzetméterre jutó menedzser és/vagy marketing-asszisztens kategóriákban.
A gyerekek önbizalmának építése már az iskolában megkezdődik. Kezdetnek adj rájuk valami röhejesen ótvar 19. századi göncöt, hogy jobban érezzék magukat. De most tényleg, legyen egyenruha, de ilyen? Lehet nem látszik a képeken, de tényleg gyalázatos, mintha az első világháborúban meghalt volna az összes divattervező, és az akkori tanárok meg még most is élnének. Fiúkat is láttam, de nem sikerült lekapnom, hát az sem sokkal különb, szürke ing-sötét rövidnadrág-térdigérő szürke zokni-makkoscipő-kalap kombinációban pompáznak szegények.
A háromból melyik jár iskolába?
Ez egyébként az egyik bevásárló utca, középen három gimis csaj gyönyörű strandkorlátkék egyenruhában.
Újabban mindenfélét főzök, hogy mi a francért nem tanultam meg mondjuk az egyetem alatt, azt nem tudom. Ja mert akkor otthonról vittem a kaját. Ez éppen a hétvégi zsírszegény rakottkrumpli. Pedig esküszöm cézár salátát akartam, mert én olyan vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése