Bali: a hotel és az óceánpart

Mint ahogy Attila már írta, utazásunk Balira pont húsvétra esett. Ausztráliában már nagypéntek is munkaszüneti nap, és mivel idén az április 25-én ünnepelt ANZAC nap (Australian and New Zealand Army Corps; az első világháborúban harcolt ausztrál és az új zélandi katonákról emlékeznek meg ilyenkor) húsvéthétfőre esett, így a húsvéthétfőt kedden adták ki szabadnapnak. Így mindössze 3 napnyi szabit kellett kivenni ahhoz, hogy legyen 10 napunk egyben.

Az utat interneten rendeltem: a repjegyeket egy ausztrál online utazási irodánál, a szállást pedig egy német utazási irodánál. A németek lényegesen olcsóbbak, mint az ausztrálok: bementem érdeklődni a nagynevű Flight Center utazási irodába (itt ők a valakik, azt állítják nincs náluk olcsóbb), egy óra ment rá az életemből, hogy 1, azaz egy darab szállodát ajánljanak. Otthon úgy szoktunk nyaralást foglalni, hogy bemegyünk a Westendbe, végigjárunk 4 utazási irodát, mindenhol ajánlanak 4-5 hotelt, elmondják az előnyöket-hátrányokat, gyorsan kiszámolják a pontos árat, amit belefirkantok a katalógusba, hazamegyünk, megnézzük az értékeléseket a neten, majd választunk. Na az ausztráloknál ez úgy működik, hogy bemegyek, a csaj megkérdezi, hova szeretnék menni, majd ajánl egy hotelt, azt nem mondja el, hogy az miért is lenne jó nekem, viszont kitölt egy 4 oldalas ajánlatot; hát majdnem otthagytam. Végül is mivel ők egy 3 csillagos hotelt ajánlottak 300 dollárral (60 ezer forinttal) drágábban, mint a németek az 5 csillagos szállodát, így inkább a németeket választottuk.

A biztosítást magyar irodával gondoltuk kötni, de rá kellett jönnünk, hogy mivel nem vagyunk otthon biztosítva, nem tartanak igényt a pénzünkre. Ausztrál biztosítónál talált Attila egy ajánlatot 110 dollárért (itt általában azért vagyunk kizárva, mert nem vagyunk állandó lakosok), így inkább a biztosítást is németeknél kötöttünk, 30 dollárért.

Garuda Indonesia nevű társasággal repültünk. Én azt gondoltam, hogy ez lehet az indonéz fapados, mivel olcsóbb volt, mint a Virgin Blue, az ausztrál fapados. Ehhez képest már felszállás előtt osztották a narancslevet (ilyet turista osztályon még nem láttam), volt beépített képernyő, és mindenki kapott párnát és takarót – ez utóbbiak nem jellemzőek ilyen rövid utakon. Általában van pár takaró a fedélzeten, ezért beszállás után rögtön szoktam kérni, mert az sosem jön rosszul; viszont legutóbb pl. a London – Budapest British Airways járaton egy darab takaró sem volt, pedig épp 1 napja voltunk úton, és már rázott a hideg a fáradtságtól… A kaja is egész jó volt, Qantas minőségű.

A hotelünk a Padma Resort volt Legianban; internetes értékelések alapján választottam (mint mindig), és nem kellett csalódnunk. A szobánkban nagy síkképernyős TV volt, a szobát és a fürdőt össze lehetett nyitni (egy tükrös tolóajtó volt az elválasztó), így lehetett kádból TV-t nézni, de azért volt egy óriási zuhanyfülke is:


A szobánk pedig egy 104 méter hosszú medencére nézett:


Volt teniszpálya (sajnos csak egyszer használtuk, mert Attilának túl gyors volt a pálya, vagy túl meleg volt, az igazi okot talán sosem tudjuk meg), szauna és gőz (ezeket többször is használtuk), illetve hatalmas gyönyörű kert:




Egy esti kép a hotel bejáratáról:


A kert amúgy tele volt mókusokkal, néztük mindig hogy futkosnak a pálmákon, vagy ugranak egyikről a másikra.


A szállodában töltött napjainkat az óceánpart melletti medencénél töltöttük:


Nyaraláskor még a medence közelébe sem szoktunk menni (max este egy utolsó mártózásra), mert általában túlzsúfolt és ricsajos egész nap; mindig a tengerparton szoktunk feküdni. Itt viszont, annak ellenére, hogy milyen nagy volt a hotel, nem volt sok ember a medenceparton, vagyis inkább eloszlottak a két nagy medence mellett, így mindig volt szabad nyugágy. És mivel csak egy kis művízesés választotta el az óceánparttól, kényelmesebb volt nem a homokban feküdni, hanem például egy ilyen kis házikó alatt:


A strandbár (a lenti képen Attila háta mögött) kb. ausztrál árakon dolgozott, tehát nekünk elviselhető volt, viszont a helyi áraknál természetesen drágább. Mivel amikor nem kirándultunk, mindig későn reggeliztünk, nem voltunk éhesek estig, így csak a délutáni kávénkat fogyasztottuk el a medencében.


A reggeli amúgy szuper volt. Láttam már nagy kajakipakolást, de ez mindenen eddiginél túltett. A szokásos 10-féle kenyér, péksüti, tojások, szalámik (igaz ebből csak 3 fajta volt, amit Attila sérelmezett), sajtok, gyümölcsök mellett kipakoltak sokféle indonéz és japán főtt kaját, valamint rengeteg féle édességet is. Mivel az éttermekben annyira nem jött be az indonéz kaja, így reggelente a hotelben kóstolgattam, és ezek tényleg finomak voltak – igaz azért furcsa volt reggelire rizses húst, rántott halat, indonéz tésztát és társait enni. Olyan gyümölcsök is voltak, amikről eddig még nem is hallottam, valamint minden reggel volt 2 féle frissen préselt gyümölcslé.

Bali ennek a része az Indiai óceán partján fekszik. Az óceánpart közel sem annyira szép, mint Ausztráliában, és Európában is vannak sokkal szebb partok, de végül is nem volt rossz: a víz meleg volt, és kedvező a szörfösöknek: megállás nélkül hullámzik, és elég nagyok a hullámok. Az első napunkon rengeteg helyi szörfös volt kint, és ők tényleg tudnak szörfözni (nem úgy, mint az ausztrálok :) ).

Pár kép a partról; mivel a mi hotelünk előtti útra autók nem hajthattak be, csak pár helyi volt a strandon; tőlünk 100-200 méterre azért már kicsit zsúfoltabb volt a helyzet:






A part sajnos body boardozásra nem volt a legalkalmasabb. A body boardozásban az a legjobb, mikor pont elkap a hullám, és lezuhan az ember a hullámról; persze mikor visz ki a „fehér” hullám, az is jó, de a „leesés” a legszuperebb. Na hát itt ilyen nem volt. A hullámok messze a parttól törtek, ahol már nem ért le a lábunk, és mivel mindig a talajról rugaszkodunk el indulás előtt, így odáig nem mentünk be. Voltak persze olyan hullámok is, amik kint törtek, de valahogy a hullámok sokkal lassabbak voltak, mint Perthben; ott pl. csak rövidnadrágban body boardozok, mert a bikinialsónak esélye sincs fentmaradni; itt a bikinialsó is simán bírta. Szóval csak a fehér hullámokban body boardoztunk.


Hát ennyit a hotelról és a partról; legközelebb már a kirándulásainkról írunk.