Az első program snorkeling volt Tanjungbenoa nevű helyen; ez a déli félsziget északkeleti csücske. Ez a sziget vizisport központja, egymást érik a jet-skik, és a fly-fisht vagy parasailt húzó motorcsónakok, következésképpen baromi mocskos a víz. Persze a balinéz módi itt is megvolt, ketten kaptunk egy jó régi motorcsónakot egy „kapitánnyal”. Kb. 200 méterre a parttól lehetett úszni. Tényleg minden programunkat ajánlom, amire Balin beneveztünk, de ide senki ne menjen, még csak véletlenül sem! Egyrészt sokmindent nem látni: volt elég sok hal (tuti etetik őket, mert ennél sokkal szebb vizek is vannak a közelben, ahova mehetnének), illetve kövek, pár korall-kezdeménnyel. Mivel a víz közel sem volt tengerkék, jó képeket sem lehetett csinálni (pedig direkt befektettem egy víz alatti fényképező-tokba).
Ami azonban még idegesítőbb volt, hogy kb. egy 15-ször 15 méteres helyen úszhattunk, amit körbeálltak a csónakok.
Ráadásul a japán és kínai turisták kedvence is ott volt, a víz alatti járás: egy szkafander fejrészéhez hasonló gömböt húznak a fejükre, és sétálhatnak a tengerfenéken. Persze kizárólag kijelölt útvonalon, ami kb. 10 métert fedett le. És hogy miért írom, hogy a japán és kínai turisták kedvence? A TripAdvisoron csak ezen a két nyelven olvasható erről a programról vélemény. Na szóval az oxigén termelése a tengerfenéken sétálóknak baromi hangos, így ez is hozzájárult az idillhez.
Ezután (még mindig a saját bejáratú csónakunkkal) elvittek a közeli Teknős szigetre, ami egy tenyészet (elvileg elengedik a kifejlett teknősöket), ahol lehetett teknőst fogni! Ezek még csak gyerekek:
Ilyen kis kosarakban vannak a bébik…
És akár ekkora nagyteknős is lehet belőlük (ez az óriási példány 70 éves, ami persze egyáltalán nem számít idősnek teknőséknél):
Bemutatóban volt még pár állat, fogtunk megint iguánát:
Itt volt sas is:
Ezek szarvascsőrű madarak:
És kisebb unszolásra végre Attila is megfogta a denevért. Őszintén, ezek kicsit agresszívebbek voltak, mint az állatkerti társaik, jobban kapálóztak. Volt pl. egy a ketrec bejárata mellett, az befelé és kifelé is odakapott felénk a lábával.
Aztán jött a nap fénypontja, életem második kígyója. Hát, ez már nem olyan kis cuki nyugodt kígyó volt, mint az állatkertben. Össze volt ragasztva a szája, de annyi lyukat hagytak neki, hogy a nyelve kiférjen, és dugdosta is ki rendesen. Első próbálkozásra én álltam a fejénél, mondták tartsam a nyakát, de nem mertem nagyon megszorítani, nehogy megfojtsam (amit azért gondolom nehéz lett volna). Baromi erős, tiszta izom, és szegény szerintem csak kíváncsi volt és elkezdett felém visszafele nézni, közben dugdosta a nyelvét, én meg jól megijedtem, és pár másodperc múlva elkezdtem kiabálni, hogy szedjék le rólam, és menekültem. Persze ezen mindenki jót mulatott, élükön kedves férjemmel.
Aztán mondták, hogy akkor álljak én a kígyó másik végénél (nem tudom, a „kígyó farkát” lehet-e értelmezni). Ott szerintem már egész meggyőzően mosolygok:
Amúgy tök érdekes, hogy mióta volt két kígyó a nyakamban, egész máshogy nézek rájuk, nem undorítóak, sőt, a maguk módján még aranyosak is, pl. mindkét kígyónak szép volt a mintázata, meg olyan kis cuki fejük volt (csak a nyelvét tartotta volna bent a második!). Szóval szerintem jó terápia volt, ajánlom mindenkinek, aki nem szereti a kígyókat.
Miután visszavittek minket a partra, kaptunk ebédet – semmi különös, csak indonéz tészta tojással, de nagyon fini, ízletes volt.
Aztán átmentünk a félsziget nyugati felére, a Padang Padang nevű partra. Ez a szörfösöknek kedvező tengerpart, szép, mert zöld hegyvidékes rész veszi körbe; a strand maga amúgy elég pici, de azért a nagy melegben jól esett még egy fürdés.
Ezután lementünk Bali legdélnyugatabbi csücskéhez, az Uluwatu templomhoz. Ez az óceán mellett sziklafalon épült gyönyörű környezetben:
A templom maga amúgy semmi különös, itt a környezet a szép. Illetve rengeteg majom van. Agresszív majmok. Előre figyelmeztettek, hogy semmi mozdíthatót ne vigyünk, mert elveszik. Csak a fényképező volt nálam, szorítottam is rendesen, de szerintem érezték a majmok, hogy ha elveszik tőlem, annak verés lesz a vége, úgyhogy nem jöttek a közelembe. Az egyik nőnek mellettünk viszont elvette az egyik a telefonját, és esze ágába se volt visszaadni. Odament hozzá egy helyi nő, és adott neki helyette valamit, na erre elhajította a telefont. Szerencséje, hogy nem az enyémmel csinálta…
Ezután 2 órás lazítás következett egy masszázsszalonban: egy órás egész test masszázs (amúgy persze nem ez volt az egyetlen masszázsunk, majd minden vacsi után ez volt a program, mert annyira olcsó volt – és amúgy is imádom a masszázst), bőrradír, majd fürdés egy virágszirmokkal teleszórt kádban, majd gyömbértea – új kedvencünk.
Innen elvittek minket a Jimbaran öbölbe tengerparti vacsira – itt vacsiztunk az előző kirándulás végén is. Most egy másik étterembe kértem magunkat, és sokkal jobban is ízlett a vacsi: a menü hal, rák, kagyló és tintahal volt.
Hát ennyi volt Bali útibeszámolónk, reméljük tetszett. Nekünk igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése