Esperance

Kalgoorlie után utunk délre, a Déli Óceán partján fekvő 10.000-es lakosú Esperance-ba vezetett. Itt álljunk is meg egy pillanatra. Nem tegnap volt már, de én még úgy tanultam az általános iskolai földrajz órán, hogy 3 óceán van: a Csendes, az Atlanti és az Indiai. Azt is tanultunk, hogy a Jeges tenger nagysága alapján lehetne óceán, de azért mégis tengernek hívjuk. Ebben a tudatban éltem egészen addig, amíg nem jöttünk Ausztráliába, itt hallottam először a Déli Óceánról, ami Ausztrália partjaitól délre fekszik, és körülveszi az Antarktiszt. Egy picit utána is néztem, nehogy hülyeséget írjak a blogra: a Wikipedia szerint még nem hivatalos a Déli Óceán definíciója, elvileg a 60. szélességtől délre hívják az óceánt Déli Óceánnak. Ausztrália és Új-Zéland ezt egy picit kibővítette, ők a tőlük délre lévő vizeket hívják így (Esperance amúgy a déli 34. szélességen fekszik.)

Esperance a gyönyörű tengerpartjairól híres, úgy tartják, hogy a környékén vannak Ausztrália legszebb partjai. A víz hidegebb, mint Perthben, kb. 19-20 fokos ilyentájt; elsőre picit hideg, de azért meg lehet szokni. Két napot töltöttünk Esperance-ban, első nap a várostól keletre, második nap a várostól nyugatra lévő partokat jártuk végig.


Cape Le Grand Nemzeti Park - Lucky Bay

A Cape Le Grand Nemzeti Park Esperance-tól keletre fekszik az óceán partján, elég nagy kiterjedésű, több szép öblét is végigjártuk, melyek közül Lucky Bay a leghíresebb. Itt van állítólag a legfehérebb homokos tengerpart egész Ausztráliában. Tényleg vakítóan fehér volt, a messzi képeken csak egy világító csík látszik a homok helyén:

Azonban nem csak a homok fehérsége volt különleges, hanem az állaga is. Ilyen apró szemű, lágy homokkal még sosem találkoztam. Olyan puha volt, mintha havon járnánk. Ugyanakkor az apró szemek miatt egyáltalán nem süppedtünk bele.

Great Ocean Drive

Második napunk délelőttjén a várostól nyugatra fekvő, kb. 15 km hosszú Great Ocean Drive-ot jártuk végig. Ez az útszakasz közvetlenül a tengerparton vezet, 1-2 kilométerenként kilátóval, melyekből gyönyörű képeket lehet készíteni:

Twilight Beach

Délelőtt sajnos borús volt az idő (és délen általában mindig fúj a szél, így ha nem süt a nap, nagyon hideg tud lenni), de pont mire eldöntöttük, hogy a nap második felét a helyi zárt fürdőben töltjük, szerencsére kisütött a nap, így a délutánt a Twilight Beachen töltöttük. Állítólag ezt a strandot szokták megszavazni Nyugat-Ausztrália legjobb strandjának; mint kiderült, nem hiába.

A szél továbbra is nagyon fújt, de a strand legszélén, a sziklák mellett találtunk egy picit szélcsendesebb helyet. A víz elsőre nagyon friss, de egy perc után már nagyon kellemes volt.

December közepén vettem egy body boardot. Attila megállapította, hogy "lehúztak még egy bőrt a szörfről". Lehet, hogy van némi igazsága, de ez egy sokkal olcsóbb és könnyebb alternatívája a szörfnek. Egyszer kipróbáltuk Perthben, de pont nem voltak tökéletesek a hullámok. Na de itt! A víz sokáig lapos, tehát egyrészt sokáig be lehet menni, másrészt pedig a hullám akár 20 méteren át is viszi az embert. A felnőttek beljebbről indultak, a gyerekek kb. 10 méterrel kijjebbről; mindenkinek tökéletes volt. Attila szerint ez volt az egyik legjobb strandolós nap életében. :)

Attila várja a hullámot, elrugaszkodik...

... és már viszi is a hullám

Sammy, a fóka

Esperance még egy látványosságát szeretném így végezetül megemlíteni. A városközpontban van egy 670 m hosszú móló, a Tanker Jetty, amit ma már csak horgászok használnak. A móló elején van egy kis asztal, ahol a horgászok rögtön helyben kibelezik a halakat, és a felesleges részeket bedobják a vízbe. Erre kapott rá Sammy, a fóka, aki ottlétünkkor is éppen a finom falatokat várta:

Esperance után a 480 km-re nyugatra fekvő Albany felé vettük az irányt, erről a következő bejegyzésben lesz szó.