Szép nagy volt, még egy víztározót is raktak a tetejére, csak ne lett volna annyi légy, meg olyan szél, hogy ne tudjak aludni. Meg nem ártott volna egy sör sem, csak pont bezárt a helység egyetlen csehója, állítólag karácsony volt. Viszont az előző napi lángos sokkal jobb volt, mint frissen. Említésre méltó még, hogy a sziklához tartozó parkban láttunk először élő kengurut.
Hydennel az a baj, hogy elég komoly kerülő ha az ember Kalgoorlieba akar menni. Előbb visszafelé kell menni vagy 300-at, aztán az autópályán még 250-et, ez van az előző posztban a térképen. Persze csak ha aszfalton akarunk menni. Amúgy van rövidebb út, olyan vadnyugati stílusban, kicsit murvás.
Hát nem mondom, féltem kicsit hogy szétesik az autó, dehát itt mindenkinek terepjárója van, azoknak meg mindegy. 100 km-t mentünk rajta, amivel spóroltunk 150-et, olyan 60-80-nal azért lehet rajta menni, csak néha olyan kemény barázdás, hogy dobálja az autót. Amúgy nagyon büszkék rá, rendesen ki van táblázva, hogy mi merre, meg hogy milyen pénzből épült. Az ország tele van ilyenekkel, középen például csak 1.000 km ilyen út vezet keresztül kelet felé. Ja, még Hyden mellett voltunk egy aboriginal (őslakos) barlangban is, nem nagy szám, pár kéznyom a falon.
Aztán valahogy megérkeztünk Kalgoorlieba is, ami helyi léptékkel már egy óriási, 30.000-es város. És bár én rosszabbra számítottam, végülis egy kimondottan szép kis vidéki város, boltok, éttermek, minden. Mondjuk víz nincs, az nyugatról jön egy több száz kilométeres vezetéken, amire szintén nagyon büszkék, túraútvonal is van mellette. Mondjuk az mindenhol van, csak tudnám ki mászkál ennyit a sivatagban a legyekkel. De a városnál sokkal érdekesebb és nagyobb is ami körülötte van, nevezetesen a bányamezők. Ez ugyanis az aranybányászat központja már vagy 120 éve, mikor nem kis aranyláz játszódott le a környéken, persze mint minden hasonló esetben, itt is könnyű lenne megszámolni hányan gazdagodtak meg. Az ipar ma is aktív, csak most már egy nagy konszern kezében van a bányászat, a városhoz legközelebb mindjárt ez a kis gödör található.
Szerényen csak Super Pit-nek nevezik, biztos azért mert 3 km hosszú, 1,5 km széles és 400 m mély. Éjjel-nappal folyik a munka, még karácsonykor is. Az eszközpark egyszerűen lenyűgöző, próbáljátok valahogy ezt a képet az adatokkal kinagyítani, megéri. Óriási, több ezer lóerős markolók meg teherautók tucatjai mennek folyamatosan, darabja sokmillió dollár. A fő markoló olyan 60 tonnát bír egyszerre felemelni és 11.000 literes a tankja, hogy ne kelljen nagyon mozgatni, mert tetűlassú.
Ezek a kis dömperek például 225 tonna cuccot bírnak el, emellé jön 166 tonna saját tömeg, aztán lehet mászni felfelé. Ez a tömeg durván nyolc nehéz harckocsi egyébként. Darabja 4 millió dollár és van belőle 31. És egy rakományból lesz talán egy golflabda méretű aranyrög, a többivel ki tudja mit csinálnak.
Közelről ekkora, fel is érek a kereke feléig. De ez már másnap van, a bányászati múzeumban.
Az este eseménytelenül telt, leszámítva, hogy akkora adag grill tálat kaptam az egyik pub-ban, hogy a brno-i egész csülök óta nem állítottak ekkora kihívás elé, de azért pár sör kíséretében betúrtam valahogy. Na de vissza a múzeumba, ahol azért a dömperen kívül is voltak érdekes dolgok. Például lementünk a tárnába vagy 36m mélyre, ahol persze már nem folyt termelés, de mindent úgy hagytak mintha lenne. Kaptunk egy öreg exbányászt idegenvezetőnek, aki rengeteg érdekes dolgot mesélt, legalábbis annak aki értette. Mi pont nem, ilyen elborult ausztrál akcentussal még nem találkoztam, nyomokban talán angolt is tartalmazott. Azt mondjuk értettem, hogy a mélyművelést meghagyják a feláldozható kínaiaknak, Ausztráliában már inkább a felszíni bányászat jellemző.
A bányalátogatás után még mehettünk egy bemutatóra, ahol a csávó rendesen kiöntött egy aranyrudat. Ott folyt a forró sárga cucc néhány méterre, aztán meg mindenki megnézhette az eredményt.
Ez a kis vacak a kezemben jó nehéz volt, meg ért is úgy 40.000 dollárt, pedig nem is volt ipari tisztaságú.
Emellett még volt pár helyszín, például meg lehetett nézni, milyen vityillókban laktak a 100 évvel ezelőtti bányászok, vagy az akkori irodákat, orvosi felszereléseket, stb. Szóval egy komplett bánya volt itt kiállítva, el is töltöttünk vagy 3 órát itt. Aztán kora délután elindultunk délre a tengerpartra, Esperance felé, de ez már egy másik történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése