Kirándulás Dél-Phuketre

Egyik nap robogót béreltünk, és elindultunk felderíteni a sziget déli részét. Reggel rögtön bungy jumpinggal kezdtem, de erről már volt szó. Első igazi megállónk a sziget fővárosa, Phuket Town, azaz Phuket város volt. A sziget keleti, azaz kevésbé turistás oldalán helyezkedik el, ami kicsit az árakon is meglátszik. Például Patongban kb. 10 percre laktunk a központtól, és a tuk-tuk vezetők (azaz helyi taxisok) 300 bahtért (10 dollárért) akartak hazavinni, amit 150-re szoktam lealkudni; Phuket Townban egy tuk-tuk vezető könyörgött nekünk, hogy 30 bahtért hadd vigyen el minket a város nevezetességeihez, ami legalább fél órás út lett volna.

Búvártanfolyam

Hát az úgy volt, hogy egyszer csak Berni kitalálta, hogy talán nem lenne hülyeség megtanulni búvárkodni, mert akkor akárhova megyünk tudunk majd mit csinálni. Például majd a Nagy Korallzátonynál jövőre, ha összejön. És tényleg, ha belegondolok hogy mennyi csodálatos helyen voltunk és erre nem gondoltunk eddig. Én mondjuk sokáig nem is tudtam eldönteni, hogy jó ötlet-e, kábé megtanulni síelni volt utoljára ehhez fogható dilemma. Tulajdonképpen elég sok hasonlóság is van a kettő között. Na jó, csak annyi a közös hogy mindkettő drága, mert irgalmatlan sok hightech cuccot kell magadra pakolni mindkét esetben.

Phuket bevezető

Megjártuk Thaiföldet. Érdekes volt; sajnos nem mindig pozitív értelemben. Ebben a bejegyzésben az általánosságokról lesz szó, a kirándulásainkról a későbbiekben írunk.

Ningaloo korallzátony – víz alatti képek

Legutóbb Exmouth és Coral Bay víz feletti látnivalóiról írtam; most nézzük a lényeget, azaz ami a víz alatt van.

Először is: rengeteg korall. Fent északon, a Cape Range Nemzeti Park partjainál színes, és főként kemény korallok élnek.

A nap képe: Tél az óceánparton – időjárás infókkal

Ahogy Európában kitört a nyár, itt Ausztráliában beköszöntött a tél. Azért itt nem olyan komoly a tél, mint otthon, de ezen a télen eddig jóval több eső esett, mint amit az előző két évben megszoktunk. Az utóbbi pár napban viszont nagyon szép idő volt, és ma ezt ki is használtuk, lementünk City Beachre barbeque-zni, azaz húst sütni. Míg nyáron szinte mindig várni kell a sütőhelyekre, ma rajtunk kívül senki nem gondolta úgy, hogy kint eszik a parton, pedig ilyen kilátással még a vasárnapi ebéd is finomabb.

Exmouth és Coral Bay

Húsvétkor a Perthtől 1.300 km-re északra lévő kisvárost Exmouth-t és környékét látogattuk meg. Európai szemmel ez simán levezethető távnak tűnik, de itt kicsit mások a viszonyok. Nincsenek rendes autópályák (annyira igény sincs rá a semmi közepén), tehát egy kétszer egy sávos autóút megy északra, maximális sebesség 110; ha az ember beragad egy teherautó mögé, akkor kevesebb. A bokrokon kívül sok látnivaló sincs, benzinkút is jó, ha pár száz kilométerenként egy. Nem is ez a legnagyobb gond, hanem hogy sötétben a kenguruk miatt nem ajánlatos vezetni. Így az Exmouthba vezető út két nap lett volna oda, kettő vissza, és mivel csak 5 napunk volt összesen (itt 4 napos a húsvét, plusz kivettünk még egy napot pluszban), inkább a repülést választottuk. Ez persze jelentősen megemelte a költségeket, mivel a repjegyen kívül még autót is kellett bérelni, és Exmouth egy baromi drága hely, minden 30-50%-kal drágább, mint Perthben. Viszont cserébe életünk egyik legjobb nyaralását kaptuk.

A nap képe: Bungy jumping Thaiföldön

Eddig kimaradt az életemből a bungy jumping, és mivel a dolog hazája Új-Zéland, eredetileg ott terveztem ugrani. Viszont közben megérkeztünk Thaiföldre, és láttam, hogy itt kevesebb, mint harmadannyiba kerül, és új-zélandi cég csinálja, szóval gondoltam, itt a soha vissza nem térő alkalom.

Húsvéti cápa

Mostanában elég össze-vissza haladunk a történésekkel, még mindig nem meséltük el mi volt Tasmánia után, de már elkészült a májusi túrótortám, közben meg még otthon is voltunk. Most meg éppen a húsvétról lesz szó, megünnepeltük jól, főtt a sonka, piros volt a tojás, jöttek a locsolók, höjj.

Aki az előző mondatot komolyan vette, annak komoly csalódásokat vizionálok még az életben. Habár a sonka ellen nem lett volna kifogásom, a többi idióta népszokást viszont sosem értettem, remélem idővel kihalnak. Nem is arról lesz szó, hogy az ausztrálok hogyan ünneplik, mert arról meg fogalmam sincs, tavaly Balin voltunk ilyenkor, és most is elmentünk valahova, bár az országot most nem hagytuk el. Pedig Exmouth jó 1300 kilométerre van, ez otthon 3 országgal arrébb lenne. Azt majd biztos leírja Berni, hogy még miket csináltunk, hogy utaztunk meg minden, én most kizárólag a főattrakcióra fogok koncentrálni. Ennyi körítés után asszem kezdhetünk is.

Great Ocean Road #2

A bevezető után elérkeztünk a Great Ocean Road leghíresebb részéhez, a 12 Apostolhoz, mely egy mészkő oszlop-csoport az óceánban. Mivel az oszlopok állandó erős hullámzásnak vannak kitéve, sajnos ma már csak 7 apostol áll, az utolsó 2009-ben dőlt össze, és sajnos valószínű, hogy idővel az összes le fog dőlni.

A nap képe: Túrótorta ricottából

Attilának minden szülinapjára túrótortát szoktam csinálni, mivel ez a kedvence. Nem is volt soha semmi gond egészen addig, amíg nem költöztünk Ausztráliába. Főzéshez eddig mindig találtunk megfelelő alapanyagokat, de valahogy a sütéssel nem voltam ilyen szerencsés. Tavalyi tortájának piskótájával nem is volt semmi gond, viszont a krém több okból is katasztrofális lett.