Húsvéti cápa

Mostanában elég össze-vissza haladunk a történésekkel, még mindig nem meséltük el mi volt Tasmánia után, de már elkészült a májusi túrótortám, közben meg még otthon is voltunk. Most meg éppen a húsvétról lesz szó, megünnepeltük jól, főtt a sonka, piros volt a tojás, jöttek a locsolók, höjj.

Aki az előző mondatot komolyan vette, annak komoly csalódásokat vizionálok még az életben. Habár a sonka ellen nem lett volna kifogásom, a többi idióta népszokást viszont sosem értettem, remélem idővel kihalnak. Nem is arról lesz szó, hogy az ausztrálok hogyan ünneplik, mert arról meg fogalmam sincs, tavaly Balin voltunk ilyenkor, és most is elmentünk valahova, bár az országot most nem hagytuk el. Pedig Exmouth jó 1300 kilométerre van, ez otthon 3 országgal arrébb lenne. Azt majd biztos leírja Berni, hogy még miket csináltunk, hogy utaztunk meg minden, én most kizárólag a főattrakcióra fogok koncentrálni. Ennyi körítés után asszem kezdhetünk is.

Great Ocean Road #2

A bevezető után elérkeztünk a Great Ocean Road leghíresebb részéhez, a 12 Apostolhoz, mely egy mészkő oszlop-csoport az óceánban. Mivel az oszlopok állandó erős hullámzásnak vannak kitéve, sajnos ma már csak 7 apostol áll, az utolsó 2009-ben dőlt össze, és sajnos valószínű, hogy idővel az összes le fog dőlni.

A nap képe: Túrótorta ricottából

Attilának minden szülinapjára túrótortát szoktam csinálni, mivel ez a kedvence. Nem is volt soha semmi gond egészen addig, amíg nem költöztünk Ausztráliába. Főzéshez eddig mindig találtunk megfelelő alapanyagokat, de valahogy a sütéssel nem voltam ilyen szerencsés. Tavalyi tortájának piskótájával nem is volt semmi gond, viszont a krém több okból is katasztrofális lett.

Great Ocean Road #1

Ausztrália egyik leghíresebb látnivalója a Melbourne-től délre található 243 km hosszú Great Ocean Road, azaz a nagy óceáni út. Az út szerintem két részre bontható. Az első részen, amiről ma lesz szó, gyönyörű partszakaszok láthatók, viszont szerény véleményem szerint ez semmiképpen sem egyedülálló Ausztráliában, hiszen mi is láttunk már hasonló szép strandokat Dél-Nyugat Ausztráliában és Kelet-Tasmániában. Az út második fele (a következő bejegyzés témája) viszont tényleg egyedülálló.

Látnivalók Melbourne-ben

Melbourne-ben nincsenek olyan híres látnivalók, mint Sydney-ben. A perthiek leginkább a vásárlás miatt szeretnek ide járni, és tény, hogy sokkal több az üzlet és nagyobb a választék, mint Perthben. Viszont mi nem vagyunk a vásárlás megszállottjai, szóval nem csak az üzleteket jártuk naphosszat. Lássuk, miket is lehet Melbourne-ben megnézni.

A nap képe: ANZAC emlékmű, Perth

Már egy ideje kitaláltam, hogy indítok egy nap képe sorozatot. Sokszor van olyan, hogy van kép, amiről tudok írni egy bekezdést, de nem elég egy egész bejegyzésre. Szóval ilyen képek lesznek majd ebben a sorozatban. Persze nem lesz minden nap nap képe, csak amikor épp találok egy jó képet.

Minden évben április 25-én ünnepeljük az ANZAC napot, így ennek emléket állítva a mai kép az ANZAC emlékművet ábrázolja Perthben, a Kings Parkban. A Kings Park az egyik kedvenc helyem Perthben, igaz nagyon ritkán járunk ki oda sétálni, viszont itt szoktam futni, és az utam elvezet az emlékmű előtt. A Kings Park jóval magasabban van, mint a város, így nagyon jó a kilátás a folyó felőli oldalon, és szerintem az emlékműtől a legszebb; a blog fejlécében található kép is innen készült.

Melbourne

Melbourne-ről azt mondják, hogy a legeurópaibb ausztrál város. Ittlétünk óta azt vettem észre, hogy míg az amerikaiaknak és kanadaiknak általában Sydney tetszik jobban, addig az európaiaknak Melbourne jön be inkább. Így szinte biztos voltam abban, hogy tetszeni fog ez a város. És így is lett. Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, mivel Melbourne-ben nincsenek olyan híres látnivalók, mint Sydney-ben. Egyszerűen a hangulata sokkal emberibb, és sokkal élhetőbb városnak tűnik, mint Sydney (persze nem mintha Sydney-ben olyan rossz lenne élni).

Cápatámadások

A mai bejegyzés szomorú apropóját az adja, hogy ma reggel cápatámadás következtében meghalt egy búvár nem messze Perthtől, és mivel ez volt az elmúlt bő 6 hónap alatt a 4. ilyen jellegű haláleset a környéken, gondoltam megérdemel egy saját bejegyzést.

Cradle Mountain és Strahan

Tasmán körutunkat egy rövid túrával folytattuk a Cradle hegy lábánál elhelyezkedő Dove tó körül. A körút előtt a tengerparti részeket vártam a legjobban, úgy gondoltam, hogy majd Maria sziget és a Freycinet félsziget fog tetszeni a legjobban, és tény, hogy nagyon tetszettek. Viszont a Cradle hegy mindegyiknél jobban tetszett. Egyrészt itt volt a legszebb időnk a túra során, pedig nagyon változatos a környék időjárása; a tóhoz felfele menet a buszsofőr mondta, hogy egy héttel korábban még esett a hó, és egy héttel későbbre is havat vártak, de bármennyire szeretem is a havat, egy felhős-szeles időjárás nem a legjobb idő túrázni. Másrészt imádom a hegyeket, és még ha ez nem is az Alpok, azért lényegesen több, mint ami Perth környékén van (azaz semmi). Harmadrészt pedig baromi jól nézett ki a tó a hegy lábánál.

Hong Kong, ahol a betondzsungel új értelmet nyer

Megszakítjuk kicsit tasmániai közvetítésünket, hogy valami frissről is beszámolhassunk amíg még emlékszünk valamire egyáltalán. Hong Kong ugyanis nem különösebben érdekfeszítő, kivéve ha kis kínai bevándorló vagy, aki csak rizsföldet látott életében. Éves családlátogatásra menet álltunk itt meg két napra és nyugodtan mondhatom, hogy elég volt, fogalmam sincs mit csináltunk volna ha több időnk van. Azért köszi a KPMG-nek, hogy meg lehet szakítani az utazást, ennyi mondjuk járt nekünk ha már Berni hetekig éjszakázott, engem meg szanaszét szivattak éves auditkor.