Szingapúr #1

Na ez az a város ahova nagyon el szerettem volna menni, és ha csak 2 és fél napra is de végre összejött. Alapvetően nem vagyok oda a sokmilliós betondzsungelekért, főleg nem ha Ázsiában vannak, de tudtuk hogy Szingapúr más lesz. És tényleg, asszem valahogy így kellene működni egy városnak, sőt államnak, bárhol is legyen a világon. Majd biztos kifejtem miért, de most hirtelen azt se tudom hol kezdjem.

Ko Phi Phi, avagy életünk legrosszabb hajóútja

Ko Phi Phi kis szigetcsoport Phukettől kb. egy órányi hajóútra keletre (a ko – vagy koh – szigetet jelent). 2000 óta igencsak felkapott a hely, mivel részben itt forgatták a Leonardo di Caprio nevével fémjelzett "A part" című filmet.

Búvártanfolyam 2.0

Ott hagytuk abba, hogy megcsináltuk az alap tanfolyamot, így valamilyen szinten búvárok lettünk. Ez annyit jelent, hogy tisztában vagyunk az alapvető dolgokkal, a felszereléssel, a biztonsági előírásokkal és lemehetünk 18 méter mélységig. Felvetődik a kérdés, hogy ki tiltja meg, hogy mélyebbre menjünk? Hát gondolom senki, saját felelősségre szabad hülyének lenni, maximum azt tudom elképzelni, hogy felelősségteljes operátor nem visz minket olyan helyre ahol ennél mélyebb. Az amatőr búvárkodás abszolút határa egyébként 40 méter, de ha csak nincs valami különleges látnivaló (pl egy roncs), akkor igazából nem éri meg nagyon mélyre menni, több okból sem.

Kirándulás Dél-Phuketre

Egyik nap robogót béreltünk, és elindultunk felderíteni a sziget déli részét. Reggel rögtön bungy jumpinggal kezdtem, de erről már volt szó. Első igazi megállónk a sziget fővárosa, Phuket Town, azaz Phuket város volt. A sziget keleti, azaz kevésbé turistás oldalán helyezkedik el, ami kicsit az árakon is meglátszik. Például Patongban kb. 10 percre laktunk a központtól, és a tuk-tuk vezetők (azaz helyi taxisok) 300 bahtért (10 dollárért) akartak hazavinni, amit 150-re szoktam lealkudni; Phuket Townban egy tuk-tuk vezető könyörgött nekünk, hogy 30 bahtért hadd vigyen el minket a város nevezetességeihez, ami legalább fél órás út lett volna.

Búvártanfolyam

Hát az úgy volt, hogy egyszer csak Berni kitalálta, hogy talán nem lenne hülyeség megtanulni búvárkodni, mert akkor akárhova megyünk tudunk majd mit csinálni. Például majd a Nagy Korallzátonynál jövőre, ha összejön. És tényleg, ha belegondolok hogy mennyi csodálatos helyen voltunk és erre nem gondoltunk eddig. Én mondjuk sokáig nem is tudtam eldönteni, hogy jó ötlet-e, kábé megtanulni síelni volt utoljára ehhez fogható dilemma. Tulajdonképpen elég sok hasonlóság is van a kettő között. Na jó, csak annyi a közös hogy mindkettő drága, mert irgalmatlan sok hightech cuccot kell magadra pakolni mindkét esetben.

Phuket bevezető

Megjártuk Thaiföldet. Érdekes volt; sajnos nem mindig pozitív értelemben. Ebben a bejegyzésben az általánosságokról lesz szó, a kirándulásainkról a későbbiekben írunk.

Ningaloo korallzátony – víz alatti képek

Legutóbb Exmouth és Coral Bay víz feletti látnivalóiról írtam; most nézzük a lényeget, azaz ami a víz alatt van.

Először is: rengeteg korall. Fent északon, a Cape Range Nemzeti Park partjainál színes, és főként kemény korallok élnek.

A nap képe: Tél az óceánparton – időjárás infókkal

Ahogy Európában kitört a nyár, itt Ausztráliában beköszöntött a tél. Azért itt nem olyan komoly a tél, mint otthon, de ezen a télen eddig jóval több eső esett, mint amit az előző két évben megszoktunk. Az utóbbi pár napban viszont nagyon szép idő volt, és ma ezt ki is használtuk, lementünk City Beachre barbeque-zni, azaz húst sütni. Míg nyáron szinte mindig várni kell a sütőhelyekre, ma rajtunk kívül senki nem gondolta úgy, hogy kint eszik a parton, pedig ilyen kilátással még a vasárnapi ebéd is finomabb.

Exmouth és Coral Bay

Húsvétkor a Perthtől 1.300 km-re északra lévő kisvárost Exmouth-t és környékét látogattuk meg. Európai szemmel ez simán levezethető távnak tűnik, de itt kicsit mások a viszonyok. Nincsenek rendes autópályák (annyira igény sincs rá a semmi közepén), tehát egy kétszer egy sávos autóút megy északra, maximális sebesség 110; ha az ember beragad egy teherautó mögé, akkor kevesebb. A bokrokon kívül sok látnivaló sincs, benzinkút is jó, ha pár száz kilométerenként egy. Nem is ez a legnagyobb gond, hanem hogy sötétben a kenguruk miatt nem ajánlatos vezetni. Így az Exmouthba vezető út két nap lett volna oda, kettő vissza, és mivel csak 5 napunk volt összesen (itt 4 napos a húsvét, plusz kivettünk még egy napot pluszban), inkább a repülést választottuk. Ez persze jelentősen megemelte a költségeket, mivel a repjegyen kívül még autót is kellett bérelni, és Exmouth egy baromi drága hely, minden 30-50%-kal drágább, mint Perthben. Viszont cserébe életünk egyik legjobb nyaralását kaptuk.

A nap képe: Bungy jumping Thaiföldön

Eddig kimaradt az életemből a bungy jumping, és mivel a dolog hazája Új-Zéland, eredetileg ott terveztem ugrani. Viszont közben megérkeztünk Thaiföldre, és láttam, hogy itt kevesebb, mint harmadannyiba kerül, és új-zélandi cég csinálja, szóval gondoltam, itt a soha vissza nem térő alkalom.