A verseny ami megállítja az országot

Minden November első keddjén keleten délután 3-kor, nyugaton délben pár percre megáll az élet. Victoria államban ez konkrétan munkaszüneti nap, de máshol is garantáltan megszakad a munka és mindenki a tévét kezdi bámulni. Ennek oka egy krikettmeccs nyavalyás lóverseny, ami tart mindössze három percig, mégis mindenki megőrül érte, számomra felfoghatatlan, hogy miért.

Merülés a Nagy Korallzátonynál

Az előző posztban megénekelt túrából is látható, hogy ez nem az a pihenős vakáció volt. Másnap is fél hatkor keltünk, 7-kor már indult a hajó, ami három napig az otthonunk volt. Merthogy az igazi célja az utazásnak egy régi vágyunk megvalósítása volt, mégpedig hogy lássuk a Nagy Korallzátonyt, lehetőleg sokszor és közelről, azaz a víz alól. Ezt nem nagyon lehet a partról végrehajtani, mert a zátonyok elég messze vannak, akár 50-100km-re is. Akit egyébként érdekli hogy mi is az a Nagy Korallzátony, az klikkeljen ide, én ebbe nem mennék bele, elég csak annyi, hogy Ausztrália ÉK-i partjai mentén több ezer kilométer hosszú zátonyrendszer, egyben a Föld legnagyobb ökoszisztémája (magyarul van sok tengeri herkentyű). Na még azt, hogy ezt is Cook kapitány fedezte fel, és ha már ott volt meg is feneklett rajta.

Trópusi Queensland

Idén szeptember utolsó hétfőjére esett nálunk nyugaton a Királynő szülinapja, mely itt munkaszüneti nap; ezt megtoldottuk még két nap szabival, és meglátogattuk végre az észak-keleten található Queensland államot. Cairns városába érkeztünk repülővel helyi idő szerint hajnali 4-kor (perthi idő szerint hajnali 2-kor); ez az egyetlen közvetlen járat Perth és Cairns között, szóval nem volt sok választásunk az időzítést illetően. Szállást erre a hajnalra nem foglaltunk, inkább ott maradtunk még két órát a reptéren, kávéztunk meg átöltöztünk, én próbáltam aludni, de ahhoz túl sokan lettek nagy hirtelen.

Projektek

Azt hiszem az már nem újdonság senki számára, hogy rövidtávon egyelőre nem megyünk sehova. Iszonyatosan nehéz döntés volt, a szülők is kibírták röhögés nélkül, de be kellett látnunk, hogy ez itt tulajdonképpen nem rossz, jól megy az élet és a kilátások még jobbak. Viszont akkor már csináljuk komolyan, vágjunk bele pár dologba amivel végleg meg tudjuk alapozni itt a jövőnket. Tehát pár ilyen projektről lesz szó, melyeket az elmúlt két hónapban indítottunk el és az elkövetkező két évben szeretnénk learatni a gyümölcseit. Látom ma inkább leszek költői mint vicces, ez egy ilyen nap, bocsi...

Lombok: túra a dzsungelben

Gili nyaralásunk során a búvárkodást mindössze egy napra szakítottuk meg, hogy elmenjünk kirándulni Lombokra. Indonézia 18.307 szigetből áll, de a turisták túlnyomó többsége Balin összpontosul. Bali keleti szomszédja Lombok, és annak ellenére, hogy az út motoros hajóval csupán másfél óra, nagyon kevesen jutnak el ide. Mivel mi Lombok partjaitól pár kilométerre voltunk, úgy gondoltuk, hogy nem hagyunk ki ide egy kirándulást. A sziget valamivel kisebb, mint Bali (Lombok 4.725 km2, míg Bali 5.780 km2), de az Indonéz útviszonyoknak és közlekedésnek köszönhetően egy ekkora terület nem járható körbe egy nap alatt (négyzet alapon Lombok kb. 70x70km lenne). Alapvetően két féle egy napos túra elérhető a szigeten: a középső és déli részen városlátogatós - tengerpartos - kulturális, míg az északi részen vízeséshez túrázós programok elérhetőek; mi az utóbbit választottuk. (Vannak még két- és többnapos vulkánmászós túrák is, ez sajnos idő hiányában nekünk kimaradt.)

Jó és rossz dolgok Ausztráliában

Pár hét híján már 3 éve élünk Ausztráliában, így már elég objektíven látjuk az itten jó és kevésbé jó dolgokat. Íme, egy összefoglaló, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Gili, jobb mint Bali

Imádom itt az ünnepeket; a húsvét egy nappal hosszabb mint otthon, így több időnk van festeni a tojásokat. Vagy leszarjuk az egészet és el is utazhatunk egy trópusi szigetre. Nehéz döntés. Szóval február környékén jött ez a dilemma hogy mi legyen húsvétkor, ami kiváló alkalomnak látszott egy olcsóbb, 9-10 napos utazásra, mert a hétvégéket és az ünnepet kihasználva csak 4 nap szabit kell ehhez kivenni. Több sziget is szóba jött, de Perth nem a világ közepe, bárhova eljutni elég körülményes és drága. Kivéve Balit, de ott meg már voltunk. Na nem mintha nem lehetne eltölteni ott minden évben pár napot, de szeretünk mindig máshova menni. Végül a Gili szigetekre esett a választás. Ha nem ismerős, a hiba nem az ön készülékében van, nekem is új volt. Berni viszont szerencsére hallott már róla szépeket, ott van Bali mellett, olcsó is (még mindig Indonézia), indulás.

Szingapúr #2: látnivalók

Már jó régen adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, mert nem tegnap volt már, hogy Szingapúrban voltunk. De ami késik nem múlik...

A bevezetőből kiderült már, hogy nekünk nagyon tetszett Szingapúr (azóta is a kedvenc ázsiai városunk). Sok mindent is lehet itt csinálni, a két és fél nap közel sem volt elég mindenre, és ez az a város, ahova szívesen visszamennénk.

Az utolsó állomás: Auckland

Van egy olyan érzésem, hogy ez egy rövid írás lesz. Már egy ideje gondolkodom rajta, hogy mit is lehetne Aucklandről írni, de túl sok érdekes valahogy nem jut eszembe. Az az igazság, hogy a túra izgalmas része Paihiában véget ért, már csak az maradt hátra, hogy eltöltsünk egy napot NZ legnagyobb városában, aztán meg elguruljunk a repülőtérig.

Látogatás a vasércbányában

Ha valaki esetleg lemaradt volna, 2012 októberétől egy nagy nemzetközi bányaipari cégnél, a Rio Tintonál dolgozok, azon belül is a vasérc termékcsoportnál. Én irodai munkát végzek Perthben, viszont a termelés nem itt, hanem Észak-Nyugat Ausztráliában, a Pilbara nevű térségben folyik.